|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Újra jövök, vigasztallak téged,
halld a hangom, vágyaim szavát,
ígérem, hogy nem kell többé félned
dalolj velem, hagyd a nyavalyát! |
|
 V
Művészeti múzeumban
minden ember lassan lépked,
azaz épp csak mendegélve lépeget,
menet közben nézeget. |
|
 V
Hát nem csodás ez a világ,
Mikor nyílik a sok szép virág!
Érzed a tavasz illatát,
Elfelejted jeges kor bánatát.
|
|
 V
Nemzeti ételünk
Nézünk rá büszkén, kincs ez nekünk
S ontja páráját csábítón,frissen sült
Ízét rögvest ínyünkön érezzük
|
|
 V
Csókkal búcsúztál,
sírva mosolyogtál.
Örökké várok reád,
a virágos ágyamnál. |
|
 H
Egyre csak zuhanunk a mélybe,
míg vad csatáját vívjuk a létnek
Csak emlékünk van a szépre
Vágy sóhajunk küldjük az égnek
|
|
 H
Régi csengő, csingilingi,
Egykor, szólaltatta, bárki,
Ha belépett, kis-szatócshoz,
Hozzá érvén, az ajtóhoz.
|
|
 H
Úgy néz ki, hogy csütörtökön
visszatér megint a tél;
mit is mondjak, nem nagy öröm,
inkább a tavaszi szél!
|
|
 H
A rügyek lépéseivel
Érzem közeledését,
Cseresznyék, meggyek,
Mint kottában a hangjegyek
|
|
 H
Nincs múlt, jövő csak pillanat
S állunk a végtelen híd alatt.
Nézem a szemed csillagát,
A fényt, amit szemem lát.
|
|
 H
Fátyolfelhő, mint bodros felhő-függöny
lebben szél karján, az égnek ablakán,
mögüle leseget ki az álmos Nap
madárdal keltette zengve ily korán.
|
|
 H
Búcsúzó Télre jön Tavasz,
A rész így lesz egész,
Az Isten erre mosolyog,
Költségre mit se néz.
|
|
 V
Felhők mögött, felhők alatt
én sem leszek, te még maradj
Bánat, s öröm, gyöngycsepp a könny
csak csendbe sír,elhalt öröm... |
|
 V
Valami feszül odalenn,
talán a tenger csíra az,
reménylőn’ várva víg tavaszt,
mint Napnak árja odafenn. |
|
 V
Sötét borongós fellegek
eltakarják a kék eget,
a Nap sem tud így kisütni,
a Tavasz sem tud végre jönni! |
|
 V
Hiányodtól fáradt lepedő alattam.
Kint őszi szél görbíti a fákat.
Ébredésem első eszméletében
arcod ábrándja villan; |
|
 M
Szél voltam valamikor, végigjártam ösvényeimet.
Szelíd tekintettel borul rám az est, nyugalommal ölel.
Az éjszakai égbolton ezüstlik a Hold.
Újra élem csendemben, hogy ki voltam, kivé lettem. |
|
 M
Ülök a szobámban nézem a tájat
a fák ágai még kopárak,
nincsenek rügyek mik a tavaszt jelzik
mikor a remény szívemben felizzik. |
|
 V
A madár már nem dalol úgy, mint rég,
Mikor még szabadon dalolta énekét.
Csőre már megkopott és hang sem jön,
Kalitkába zárták, hogy meg ne szökjön. |
|
 V
Az ember három eleme:
teste, lelke és szelleme.
Csodája a Természetnek,
az emberek különböznek. |
|
 V
Háromszor tizesek.
Az eszetek hova tettékek.
szabadságotok oda lett. |
|
 V
Magadban hordoztál a múltból jöttél és engem hoztál mint én
emlékeimben talán -talán téged hittel és hit nélkûl vártalak vágy-
talak vággyal és vágytalan reménnyel indultam fehérben indultam
sötétben homályban -magányban összkomfort ragályban. |
|
 V
Értelmetlen könnyeddel a tengert sózni
a nappalt az éjjel összemosni
Oda visszatérned, hol nem vártak
Nincs értelme ha előtted kapukat zárnak |
|
 V
A parti indul,s választhatsz,
bábuk színeiben válogathatsz,
a stratégia alakul,
világos figurák után ha nyúlsz.
|
|
 V
Beállok a röntgengépbe,
a felvétel máris készen;
remélem, az eredménye:
nincsen tüdőlötyögésem…
|
|
|
|
Ma 2026. október 10. szombat,
Gedeon napja van.
Holnap Brigitta, Gitta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
