|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Mondd el szépen, ki bántott meg Téged,
simulj hozzám én most arra kérlek,
szép királylány ne onts többé könnyet
feledd el Őt, hidd el úgy lesz könnyebb |
|
 V
Álmod én voltam,
Lettem tévedésed,
Nehezen értem...
- lelkembe vésted, |
|
 V
Azt mondja a naptár lapja,
ma van Szilárd nevenapja.
Ismerősöm nincs e néven,
de mindig is tetszett nékem. |
|
 V
Mentem az utamon, meg nem pihentem, meg nem álltam,
Csak előre, tovább, hajtott valami vágy, az utamat, így jártam.
Átéltem száz és száz tragédiát,
S meseszép tündércsodát. |
|
 V
Mint hektikus fényben szendergő szellő...
Gyors érintés csupán, már szökken az erő
A zongorán rekedt szinkópák dörrennek elő.
Ördögi kis húrokon mindenen túl esengőn!, |
|
 V
Havazik, fúj a rideg orosz Szél,
S a nyugodt fenyők ágát megérinti.
S egy sivító hang a távolban kél.
|
|
 V
Nem hittem,
hogy az idő ily gyorsan
vándorol felettem
Még nem hagyott nyomot, |
|
 V
Már egybefolyt a tükörvaló-világ.
Hol rejt még a tér és merre az idő?
Kezed ha sejteném kinyújtanád?
Áttörne-e burok-lepel ködön? |
|
 V
Olyanok lettünk,
akár a viharzó tenger,
háborgó lelkünk
pusztító, halálos fegyver |
|
 V
Még ágyamban hever itt hagyott illatod,
de tested melege már csak párafolt
Olykor még álmodom szerelmed,
ami tán sosem volt, de őrzöm a szemed |
|
 V
Bordás harisnya, rettenetes barna,
a szára megnyűtt, harmonika fajta,
hogy tűrjem, anyám kérte áldott szóval,
majd rám próbálta harisnyatartóval, |
|
 V
Ne várj, a kis kezed remegve nyújtsd felém
A fényt hoztad el és vele a szép reményt
Egy drága kincs, melyet itt őrzök szívemben
veled utazom csak, benned lesz rejtekem |
|
 V
Beszűrődő hangokat hallgatom
ébred a természet, nem zavarom.
Fenyőrigó hívja párját hangosan
választ vár, tollát borzolja álmosan.
|
|
 V
Magyarok dala szól
mélabús tárogatón.
A vándor dala szól,
itthon és a távolban. |
|
 MM
Miért engeded a szélnek ...
Hajadba túr, összeborzol,
Fuvallata suttog becézve,
Simogat melegével olykor. |
|
 V
Lelkem tiszta, mint a felhőtlen égbolt,
Mely számomra mindig oly sötét volt,
S megtaláltam magamba önnön igazam,
S megtaláltam magamba önnön igazam. |
|
 V
Szememmel nem látlak, te drága,
de érzem, hogy itt vagy most is velem.
Érzem minden porcikádat.
Te vagy az élet. |
|
 V
Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed. |
|
 V
A homokszemek
Átperegtek már bennem.
Az idő lejárt, figyelmeztet! |
|
 MM
Fogd a kezem, kérlek,
Szeress és vezess engem,
Ne engedj szenvedni Érted,
Mert szívem megrepedhet! |
|
 V
Ó, milyen drága kincseket rejtesz,
Gyémántjaid, rubinjaid vannak,
Ha rám nézel kábulatba ejtesz,
Te csodás szemű, megigéző angyal. |
|
 V
Amikor teljesen feladod álmaid,
Csodák jönnek........
Hidd el tudom, mit beszélek.
Úgy érzed meghal a Világ körülötted, |
|
 V
lépek másodszor is érted.
Elmegyek Teérted Budáig Budától - Budáig egészen Mohácsig...
Minden állomástól minden állomásig. |
|
 V
Akadnak még harangszóra összekulcsolt kezek
Néhány igaz, kiket csokorba kötött Isten
Kik hisznek az új feltámadásban
Szigetet alkotva, szemüket égre emelik |
|
 V
A Templom tetejére
Rászállott két varjú,
Ott ültek a kereszten,
S néztek, mint a borjú. |
|
|
|
Ma 2026. október 10. szombat,
Gedeon napja van.
Holnap Brigitta, Gitta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
