|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Hajnali ébredő színek,
szivárványszínű felhőfodrok,
vizeken csillanó fények,
aranyszínű sugarak dala
|
|
 H
mondd egy élet hány magány
testem pályaudvarán
vér fut itt a síneken
hergel a sors hidegen |
|
 H
Nyári fülledt éjjelen, sétáltunk a parkban,
mindne jó volt vele, senki sem volt bajban.
Megfogtam a kezét, gyönyörű alkonyon,
de nem értem az érzést, fázó rideg napon. |
|
 H
Ágról szakadt levelek,
együtt érzek veletek,
Az élet íze, színe rég,
egy bánattemető regény. |
|
 H
Kimódolt kódokkal rejtem el,
amit felednem kell.
A kódok túlvilágiak,
a megfejtőnek árthatnak.
|
|
 H
Változó betűket írnak a darvak,
Maguk mögött támolygó időt hagynak.
Jő az ősz, hűvösén élesül a szó,
Mit zordan ejt a szél s mélybe zár a tó. |
|
 H
Hol volt, hol nem volt.
Lehet, hogy igaz se volt.
Vajon mi történik ma
És mi lesz majd holnap.
|
|
 H
*Én tilos csillagon születtem*
Lehetetlen volt e küldetés, elkápráztatott
ezernyi szemérmes lobbanás.
|
|
 M
Tenni vágyás, elkezdődött,
Kivitel, eszembe ötlött,
Itt dolgoztak a közelbe’
Elgondoltam: tett követte. |
|
 H
Szeptember legelején
Hűvös lett a reggel,
Madársereg perlekedik
Komor fellegekkel.
|
|
 H
Neked csak egy Tavasz voltam,
Parfüm, vágy, szeretet, harmat,
Elsőnek ékesített mind, nem okoltam,
Hogy hófehér ruhát s neked nevet adtak.
|
|
 M
Ma már úgy érzem, a nemes nő, nemes asszony, ki
Elvarázsol értelmével, bájával és minden mosolyával |
|
 MM
Én buta, csak állok és gondolkodom,
Honnan juthat a mennyországba fény,
Rájöttem, most már biztosan tudom,
A pokol tüze világítja be a szentek örök-helyét. |
|
 M
Annyira vártalak,
hogy karomba zárjalak,
nem jöttél el hozzám! |
|
 M
Kóbor ősz jár-kel,
s ha havon toporog,
hideg köd köti meg lábát. |
|
 M
Ölem melegét tartogattam neked,
Amíg karommal óvlak s karoddal óvsz,
Mint árnyat az erdő, körbezár kezem,
Szemeddel fényeknél ékesebben szólsz. |
|
 V
Ne sírj kedves! Bár időnk őszre jár,
mézlik a szőlő, oly édes!
Nézd csak, mily gazdag, dús a tőke már,
aranyló nektár érett íze vár, |
|
 V
Chun- Mei esernyőket árul.
-Bár messze még a monszun ideje
és meg sem szakad az ég errefelé soha-
Jó szemmel nézik nagy igyekezetét. |
|
 MM
Kikristályosodik a pillanat,
a légzés elmegy, ott maradsz magad,
az ösztönöd még vissza-visszatáncol
az óriásira duzzadt világból, |
|
 MM
Már nem süt rám tüzesen a Nap,
A vén diófa alatt talál az alkonyat
Nyári emlékekből kortyolok nagyokat. |
|
 H
Az nem lehet, hogy én elfeledjelek,
hogy már téged többé ne szeresselek
évtizedek múltak, csodás volt a lét
Te jelented nekem ma is még a fényt.
|
|
 H
A felhőkből zápor ömlik
Szikrázik az égbolt vad nyila
Szerteszét hasítja az eget a fény
Mennydörögve dühöng a messzeség |
|
 M
Búcsú ez; fájó, megható.
Vége van, most már menni kell!
Nem elégszik meg ennyivel,
indiánt játszó nyárutó. |
|
 M
Az idegen
végigmért ridegen.
Arcán megjelent egy grimasz,
felsőbbrendűségi maszk. |
|
 M
Mész, de már nem tudod hova
Agyad helyén gondolat: tova, tova
Magába zár a város. |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
