|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
melódiák szárnyalnak
az éj mélyében elmerülve
az álom szívünk csücskére ül,
béke és nyugalom a csönd léte |
|
 M
Tedd a szívedre a kezed, ezt már többé nem teheted,
Isten veled, isten veled, többé ezt már nem teheted.
Elmentél örökre, sírodon szívárvány,
hozzád fohászkodom, reménykeltő napsugár. |
|
 M
Csókok szájra, vállra,
minden más testtájra
jutott hamarjában.
Aludtak egymás karjában. |
|
 M
Édes harmat, kolibriöröm.
Mézem vagy, s én mézed vagyok. |
|
 M
s ott rejtezett az ismeretlen kifli,
én kézbe kaptam, vittem utca hosszat,
a szemeim a kincsemtől ragyogtak, |
|
 MM
A magányos találjon barátra,
Ne vessünk soha követ egymásra
Örök békét hoznék a világra,
szeretetet tennék szívek kosarába. |
|
 V
Ősz szele zúg fák lombjai között, belekapva tépázza,
Sárguló faleveleket fest, majd tovább pingálja.
Rozsdabarna és rőt vörös alkotja a palettát,
Két pillantás között ecseteli az elmúlást. |
|
 V
Angyali mosolyodból születtem,
Az isteni tisztaságot magammal hoztam,
Lelkemet az kéklő ég adta, így lettem
Keresztény, megénekelve voltam.
|
|
 V
Egyszer beleőrülök.
Ebbe a szerelembe,
melyet féltékenységgel
pakolsz telis-tele. |
|
 V
Tökéletes hajnalra virradt a tegnap este,
Ezért ezt most leokádom gyorsan egy versbe.
A horizonton kel fel a tökéletes nap,
Látványként halál, barátként pusztulás fogad.
|
|
 V
Aki hozzáfordul,
szava, Hozzá eljut!
Semmibe sohse hull!
Minden szó Hozzá fut! |
|
 M
egy szál virágba
faragtam magam ne sírj
érezd illatom
|
|
 V
Karjaidba zárva, vajúdó pillanat ölén
csókot lehelsz ajkamra,
Halovány Hold bóbiskol éj pamlaga fölött, |
|
 V
Napfényben fürdik a tenger,
tükrében ragyog a fény.
Sós ízű szél suttogása
habzó hullámokat táncra kér. |
|
 V
A nyár színeit levetette,
már itt matat az ősz ecsete.
A zöld mező lett aranysárga,
a fák levelét átpingálta. |
|
 V
Szavak között
lepkehálóval járok
sziporkázó
mondatok közt |
|
 V
Csillagos az Ősz ege,
Tere Jónak, vésznek; |
|
 V
Ma reggel fölkeltem,
S körbezárt a csend.
Vártam, hogy felébredek,
Oly sötét van idebent.
|
|
 V
Küldtem neked
Két szál álmot,
Mellétettem
Szűzvilágot. |
|
 MM
Félig kiszáradt fák közé kucorgott az alkony
kényelmes helyet keresve, ahol megpihenhet -
csak rövid időre, míg az est feltűn' a parton
hogy együtt végezzék a szokásos napirendet. |
|
 V
Vak volt a hajnal, szennyes, szürke*
Zsebbebújós vacogással ránk húzódtak az éjjeli ködök.
Kékre fagyott ajkadon ottragadt a nevetés;
szégyelted kicsit magad, hogy "így citerázol". |
|
 V
Merengve gondolok a nyárra,
lassan, lassan múlóban már;
magba szökött a rét virága,
sárgállik a kies határ, |
|
 M
Az idő, űzött vad is volt, egyre rohant féktelen,
Akkor úgy tűnt, utolérem, ám határtalan, s végtelen.
Szálltam, repültem a magasba, körhinta lánca lefogott,
Fehér felhőket szedtem csokorba, aztán, az is lefogyott. |
|
 H
Felmászott egy magas fára,
kötelet dobott egy ágra,
hurkot kötött a végére,
majd ráhúzta a fejére. |
|
 H
A gyűrű a leghíresebb szimbólum,
Mellyel fel lehet ismerni, hogy
A Nő és a Férfi valakihez tartozik. |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
