|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Kis hercegem, mi a pálya?
Jer' velem még utoljára,
nekem adtad szíved, lelked,
vagy Te már így nem szereted?
|
|
 H
A szerelem ad csak választ, sok kérdésemre,
hogy eljöszz e énvelem, a messzi végtelenbe.
Szólj, és majd elmondom, teneked,
hogy számomra, a legfontosabb édes kis szerelmed. |
|
 H
Én nem tudom másképp,
rohanok a mostba.
A múltam feledtem.
Jövőm? Ki tudja?
|
|
 V
Úgy kerestelek, mint nőstényfarkas,
eltűnt egykölykét; észveszejtve,
véremmel utam „megjegyezve”,
hogy megtalálj, hogy megtaláljalak. |
|
 V
Elmúlt a nyár, esik eső,
Jót és rosszat, feledtető,
Egyik véglet, másik véglet,
Árvíz, aszály, nekünk, betett.
|
|
 V
Még a nyár színeibe öltözöm,
mielőtt elhagy a hűtlen barát,
hogy legyen kis apró örömöm,
búcsúzóul egy lágy csókot ád. |
|
 V
Kérlek ne mondj semmit ... tudom, hisz
Ott voltam ... gondolataid szélén álltam,
Ismerem néma szavát, mozdulatát is,
Azóta mind, mind magamba zártam. |
|
 Gy
Vadalma kertben ízt loptam belőle.
Sziszegős Édentől szerelmet vigaszul.
Apró levél- rejtek, titok-talány végzet. |
|
 Gy
Zaklató zene: dobpergés,
vágtat, liheg az ideg-prés.
Lelkünkben káosz, szívünkben hideg,
meneküljön, ki didereg |
|
 M
Kanyarogva az úton, a telefont felveszem,
nem állok ám félre, pedig megtehetem.
Egy kézzel váltok, és persze kormányzok,
közben a telefonba hosszan pofázok.
|
|
 M
Te is ezt tedd, oly rövid az életünk
Ne gyűlölj, hisz mindannyian vétkezünk,
ne haragudj, hiszen emberek vagyunk
egyszer úgyis mindahányan meghalunk |
|
 H
Túl szép ez nekem, hogy te légy a kedvesem,
álmomban sem hittem, hogy itt leszel mellettem.
Két kezeddel két kezemet, lágyan megsimitod,
számon érzem minden este, az édes kicsi csókod. |
|
 M
A legfontosabb értéket, a szeretetet,
Ami a világban elromlott, és elveszett.
Ha az ember majd megtanul újra szeretni,
Soká lesz, de egy szebb világot lehet építeni! |
|
 M
Aranyszálból szőttük együtt,
bársonyfénye úgy ragyog,
benne van a szívünk, lelkünk,
tudom, Te is akarod |
|
 M
Néha csak csend van, néha zajong az ég -
- az üres, szürke sörényű boltozat,
és azt kérded a Naptól: felkel-e még,
vagy csak a csend, a zaj, s a korgó vihar marad. |
|
 M
Láttalak ahogy elfordítod tekinteted, remegő ajkadra
görbült a sírás, sokáig ott is maradt...nem szóltál,
a szavakat én sem kerestem, hogy megtörjék a csendet... |
|
 M
Rabszolgalelkek mindent elhisznek,
hazug hullámok hátán eveznek.
Papírhajójuk ázik, elsüllyed,
bizalmuk inog, engedetlenek. |
|
 H
Amíg élünk
Állandóan
Véget és a Nyár.
|
|
 H
Nagyapám, Boros György, Récsén született, lakott,
Nagyanyám Tóth Erzsébet Máron született,
Nagyapámnak boldog igent mondott.
|
|
 M
Táplált illatos sárga tej,
fészekké lett e drága hely,
ez a csodás és szép világ,
vigyáz ezernyi dús virág. |
|
 M
*Gyöngyvirágból szőnék fátylat teneked*
Fehér szívedre fonnám, örökös révedésben
élve, halottnak tettetve, némamagányban. |
|
 M
Miért nem lehet, mit kislányként álmodtam meg,
Vidám, mosolygós emberek,
Segítőkész, talpra esett egyének,
Akik védik a gyengéket. |
|
 M
Nem titkolom már tovább így hallja meg a világ,
szerelmes vagyok egy lányba, nagyon, de nagyon.
Bár nem tudom, hogy ő mit is érez én irántam,
de én nagyon is tudom, hogy én mit érzek iránta. |
|
 M
Miért is hittem hazug szavaidnak,
szívemet összetörted darabokra,
|
|
 H
Hajnali ébredő színek,
szivárványszínű felhőfodrok,
vizeken csillanó fények,
aranyszínű sugarak dala
|
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
