|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Holt-Szamos
te szelíd, árva...
Sok kis gyerek
örök álma... |
|
 V
Galambok keringenek felettünk,
ég és föld között kifeszített szárnyakkal
a szél vitorláiba fonódva táncolnak. |
|
 V
Csak fülriasztó zajára emlékszem,
a földre guggolt, nyögve, fél-egészen,
s a sulykos vasú, lapát féle élek
megsurulódtak, ahogy összeértek, |
|
 V
A nyár öröme
A meleg, fülledt felhő?
Ütöget eső. |
|
 V
Gyűrött felhők között lopakodik a Hold,
olyan üres vagyok, mint kipakolt bolt.
Szeretnék elszökni magam elől. |
|
 M
a „bűnömet” - mi oly pazar,
mint nyár után az ősz-avar -,
hogy; észveszejtve szól dalom,
s kottát írok az udvaron; |
|
 M
Hegyről erdő édes éje száll,
Álmait folyó csobogja,
És a nap, mely estbe hajlik már,
Völgy falát aranyba vonja. |
|
 M
A nyár tegnap még táncolt, nevetett,
magához ölelt, fényben fürdetett.
Ígérte, hogy itt marad nem siet,
dolga végezetlen el nem mehet. |
|
 M
Piros tulipánok, sárga nárciszok
ontják az üde illatot. |
|
 M
De semmi nem jut eszembe
Megállt az ész, az értelem
Mi mást is tehetek
Megálmodom reggelig. |
|
 M
Le kell szednem mielőbb
mert a madár megelőz.
Ha nem olyan szemfüles
a termés mind miénk lesz. |
|
 V
Panasza unalmas, bánkódik feldúltan,
Nem kell neki jelen, kesereg a múltan.
Gondolja, nincsen más, aki ennyit szenved,
Elhagyta a remény, nincs semmihez kedve!
|
|
 V
Bölcsőmet ringató
édes meleg fészek...
Mindig hazaváró
kart nyújt, - elérem! |
|
 H
Emlékezz rám, ha eltávoztam én
Egy messzi földre, merre csend honol,
S már nem fordulhatok feléd sehol,
Ha kezed többé nem fogja enyém.
|
|
 H
Augusztusi késő nyárban
Könnyed, szelíd búcsúzás van. |
|
 H
Ilona néni temetése előtt egy nappal Erzsébet néni hunyt el,
Tele van az élet kegyetlenséggel,
Erzsébet néni Gabi barátom dédmamája,
Óriási a Gyászoló Hozzátartózók fájdalma,
|
|
 H
De szeretnék Veled
együtt lenni,
szerelmes szívedet
végre meglelni, |
|
 H
Felhők összeérnek,
benned, s bennem élnek.
Megfesteni kékre,
szerelemfehérre,
|
|
 H
Táncol a sárban a bogár.
A felkelő nap fénye átlátszó szárnyain át,
életet rajzol a pocsolya halottnak hitt tükrére.
|
|
 V
Nem látszik semmi, vaksötét van,
Áll az óra az éjszakában.
Nincs, ki indítsa mutatókat,
Így aztán nem lesz már virradat. |
|
 V
Vár a tenger kéklő szelídsége,
ott a lágyszövésű pálmák alatt,
hullámok simuló ölelése,
ahol fényével símogat a Nap. |
|
 H
Meló vár, nálam lesz a kés…
Most kopj le, mert időm kevés,
Aztán, mint mindig, kocsmába megyek.
Akárki bármit szövegel,
|
|
 H
Tudom, hol laksz!
- mordultam a
csigára... |
|
 H
Szépen elúsztak, mindig a vágyban
ha nem akarták, sehogy se' volt.
Fel nem ocsúdva daccal és lázzal
tenyereikben tüzet csiholt...
|
|
 V
Nyarunk bágyadt verőfényű
Csendes, szelíd alkonyán
Felmosolygott kis kertünkben
A legelső padlizsán.
|
|
|
|
Ma 2026. október 07. szerda,
Amália napja van.
Holnap Koppány napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
