|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Nem látszik semmi, vaksötét van,
Áll az óra az éjszakában.
Nincs, ki indítsa mutatókat,
Így aztán nem lesz már virradat.
Tapogatódzok, nincs kijárat,
Csak fogdosom nedves falakat.
Pókháló terül az arcomra,
Denevér akad a hajamba.
Megyek csak, mint vak ló a falnak,
Nem lelem helyét a jászolnak.
Megbotlottam, már térdre estem,
Falba marok! Így emelkedjem?
Bugyutábbakat is pártolnak,
Sőt van gyökerük is a fáknak.
Gyökértelenül élni faként,
Nem megy. Vagy én nem tudom miként?
Nincs támaszom és táptalajom,
Így hogyan küzdjem végig harcom?
Mind’ csatának vége van egyszer,
Küzdelmem is véget ér egyszer.
Vecsés, 2000. március 14. - Kustra Ferenc |
|
|
- augusztus 23 2014 08:54:01
Kedves Ferenc!
Versedben leírt események egy álomhoz hasonlíthatók. Álmomban én is néha olyan helyzetekbe kerülök, amelyek igen kellemetlenek, és örülök, amikor felébredve látom, hogy minden rossz szertefoszlott.
Nem kívánom, hogy a valóságban éld meg azt, amit itt leírtál!
Remélem, nem is így van!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- szeptember 23 2014 19:40:42
Zsuzsa kedves, köszönöm a látogatásodat és a véleményedet, az értékelésedet.
Azt külön köszönöm, hogy értem reménykedtél.
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
