|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Állíthatod e vekkered
előre, vissza százszor,
mert dél az mindig délben van,
és halál van halálkor. |
|
 V
Folyvást hullik a levél,
Feltámadt az őszi szél.
Magasodik az avar,
Kis ibolyát betakar, |
|
 V
Játszom az idővel, tekergetem,
közben ujjaim közt kifolyik
néhány homokszem. |
|
 H
Nehéz a szívem,
Nyugtom oda,
Nem lelem őt meg
Többé soha.
|
|
 H
Mogorva, ólmos fellegek
Takarják be az eget,
Könyörtelen Jövőnk újabb
Gond-esőkkel fenyeget.
|
|
 H
Amikor felvállaltam a címben szereplő szójátékot, akkor egyúttal azt is, hogy tényleg 6 legyen a tyú... És ez a negyedik tyú. |
|
 V
Vérem minden rezdülésében
itt van a halványuló hiány,
itt van a már annyira nem fáj,
Gázoltunk az idő röges útján, |
|
 V
Hogy Letícia szemtelen?
Csak jól nézd meg itt a fejem!
Két nagy szemet láthatsz rajta,
olyan üveggolyó-fajta;
|
|
 V
Krizantémok nyílnak mit sem sejtve,
haláluk készül a vázavizekbe,
sírkő árnyéka gyertyalángtól reszket,
könnyek mossák le a fejfakeresztet. |
|
 V
Vacogó szél kerget falevelet,
a fák pőrére vetkezve élénk
hajlongással recsegnek,
jeges eső vág kérgükön sebet, |
|
 V
Nem jön az álom, Emese éber,
nem vágyik inni, nem kell az étel,
kell neki édes éjnek varázsa,
hajtja a vére, viszi a lába.
|
|
 V
Most nincs hideg, mégis fázom,
rám telepszik egy furcsa álom,
s ha álom, hát nem kéne, hogy fájjon,
mégsem ringat, félem amit látok. |
|
 V
Miért fáj oly messzire,
bármilyen történet,
amely szétválaszt minket ?
Próbára tehetnélek, |
|
 V
Talány ül mély szemedbe látom,
csillogását vágyom ott a mélynek,
közel hozzák hozzám a bátor
szótlanságba nyúló ébredések. |
|
 V
Kimegyünk a temetőbe, sírok előtt megállunk egy percre
Emlékezve, már ott lakó, de nem feledett sok szerettünkre.
Ők voltak nekünk a család, meg a nyugalom, az ősök
És éltükben voltak ők nekünk a mindennapi hősök.
|
|
 V
Ezüst esőt szórt az október délelőtt,
az esernyőmet nyitnám és megláttam Őt.
Csak néztük egymást elámultan, kábán,
szemed nem eresztett a villamost várván.
|
|
 H
Csókod láng tüze a számon izzót,
ahogy szájam a szájadhoz ért,
szemed láng szikrákat szórt,
égette íriszembe a szót: szeretlek én.... |
|
 H
Éva, várj, feldúlom öled,
mint portyázásaik idején
vad pogányok templomaink, - |
|
 H
Végigbolyongtad már a világot
és elkoptattad önmagad.
A földön minden bolond lyuk látott.
Lelked tükréhez köd tapad.
|
|
 V
Megmagyarázhatatlanul vágyok utánad,
gondolataim csak feléd járnak,
azt a Napot mindig eszembe juttatják,
ahogy szemedre szórta áldott sugarát. |
|
 V
Oly csodálatos a véletlen,
ezredik versemre
megjelentt a kedvesem. |
|
V
Amikor felvállaltam a címben szereplő szójátékot, akkor egyúttal azt is, hogy tényleg 6 legyen a tyú... Ez az második és a harmadik.
|
|
 V
Rózsafüzér, gyöngyszemedben
hitét hordja minden ember,
benned él a sorspergetés,
hit aratás, áldott vetés. |
|
 V
Változik a nyári zöld levél,
Itt az őszben lett barna levél.
Változik a világ, Ti elmentetek,
Mi maradtunk, gyászolunk benneteket.
|
|
 V
Messze a hideg északon,
hol fény szikrázik a havon
s alant vastag jégtakaró,
ott él jegesmedve anyó, |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
