|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Minden ember egyszer volt,
született, élt és megholt.
Nem létezik több példányban,
legfeljebb ha hasonmásban.
|
|
 H
csend, tücsöknóta,
álmodó libikóka
bíborhomokkal...
|
|
 V
Egy szárazföldi ország
térképtelen táján
örökre elvesztem
a Szerelem elől. |
|
 V
lám, a festő agyából szállnak
madarak éhes seregélyek öreg varjak
bizseregnek az idegek az állat
kezd kitörni minden részeg hajlam
|
|
 V
Épp az asztalomnál ültem,
a kávézó illata vett körül,
Ő is bejött ...többükkel
nevetve, láttam miként örül.
|
|
 V
Bárhová nézek, látok sok szomjúhozót...
Ők bizony mind vágynak egy korty víz után.
Látom szomjúhozókat, és ez után
Nem értem... állnak és várják a kútfúrót...
|
|
.jpg) V
Szép,érző,lágy a lelked
olyan kedves,kellemes
mindig virágos a kedved
tán most vagy szerelmes ? |
|
 V
Az élet velem hétköznapi,
ezért akarsz tovább állni.
Menj el, menj hát új utakra,
szállj az égnél magasabbra. |
|
 V
Ha majd elmos az elfolyóidő,
már tompul a tegnap lüktetése,
éber fényt kutat a kósza redő,
tudod mi is tested küldetése. |
|
 H
Van egy régi történetem.
Ami megtörtént velem.
Kedvet kaptam a szerelemre.
|
|
 H
A szemedre emlékszem, a kacagásodra,
s arra még, milyen bőröd bársonya.
Felsejlik olykor, egy picike szoba,
|
|
 H
Egyszer majd még versbe fonlak téged,
szép szavakba szőve színeid,
elmesélem milyen is volt véled,
megidézve múltunk ízeit.
|
|
 V
Minden ember egyenlő az őszben,
csak viráguk elrendezése különbözik,
és a szavak miket kiejtenek, miközben
átitatottságuk lesz az mi kiütközik. |
|
 H
Kövér köd ül a tó fölött,
nem fúj a szél, nád nyöszörög.
Párától nedves rögök közt pörög
egy rothadó görögdinnye |
|
 V
Megszültem könnyeim,
s bár útjuk folytonos,
mint fáradt csík csordulnak le arcomon. |
|
 V
Megénekellek szende ősz,
bár fényed egyre sápad,
színes ruhában kergetőzz,
így élsz majd át csodákat. |
|
 V
Nem tudni nálam mikor üt éjfélt az életóra,
De tudom, akkor indulok a nagy találkozóra.
Bízok, hogy ott várnak a szeretteim boldogan
És majd velük leszek és végtelenül boldogan.
|
|
 V
Lehullott falevél vagyok,
sodor a szél a betonon,
visz, repít, dobál, csapkod,
nyugalmat sehol nem találok.
|
|
 V
A természet palettáján elfogyott a zöld,
levelére sárgát, vöröset fest a tölgy.
Fonott kosaramba szedegetem az őszt,
fák ágain itt-ott csüng még néhány gyümölcs. |
|
 H
Mindennek eljő ideje egyszer,
A tenger sója ördögin maró…
Pont egymás mellett fedélzetükkel
Ott állt a dokkban két komor hajó. |
|
 H
Könnyesek szép szemeid
Fátyolos lett tekinteted !
Mi történt Veled szívem
Mivel bántottalak meg ?
|
|
 V
Az erdőben talált rám a hajnal lüktető élete.
Megszólalt a varjak lágysággal teli éneke.
Békák dala súgta fülembe az új nap kezdetét,
s elindultam az őzek hagyta utam peremén. |
|
 V
Morzsolgatom lelkem markában a "bűnt"
ízlelgetem szív-számmal e fanyar ízt -
várok még arra, hogy életre javítsd
azt, amit a remény galacsinnak gyűrt. |
|
 V
Istenem, de buta is vagyok ...
próbálom önmagam saját vállamon cipelni. |
|
 V
Gesztenyecsendű reggelek,
gesztenyelétű emberek
- köröttük furcsa vattahab -,
mindegyik szótlan, hallgatag.
|
|
|
|
Ma 2026. október 06. kedd,
Brúnó, Renáta napja van.
Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
