|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Áll a csönd a fehér tájon,
Én meg már a Tavaszt várom!
Havat seprek, nézegetek,
Friss levegőt belélegzek.
|
|
 V
Csillagtér-űrmagány:
fehércsönd-tartomány.
|
|
 V
Zsigeri érzés… Áll, feszes a térd,
Torkában szíve, dajkál régi tervet,
És sóhajt hozzá, Isten tudja, mért,
Izgatja: írni képes-e szonettet? |
|
 V
Január végi szombaton
Pislognak a fények,
Megkönnyebbült fűcsomókba
Visszatér az Élet. |
|
 V
Az éj vizén csillagok milliárdja
sóhajt csendesen,
álmaim sodródva partot érnek
a szemvillanásnyi, suhanó semmiben.
|
|
 Gy.
Jobbra, balra kileng – ugye, ez nem a vég…
De csak néki is van miért megtenni még
az út mind a négy negyedét.
|
|
 Sz
Én pontos voltam, te pedig szűz,
én sürgettelek, de a litániád száműz,
elbújtunk a napfény elöl,
|
|
 Sz
Felettem felleg, lebegő bánat,
összegyűlt könnye az óceánnak
szitálva esik, arcomat mossa,
lecsorgó cseppet cipőm tapossa.
|
|
 Sz
valóság éles karma
belemar a napjaimba.
Az utcákon sétálgatok,
szomorú arcokat láthatok.
|
|
 Sz
Pilinkáló pihék szálltak,
sűrűn hulló gyémánttüskék.
Opálos fénnyel, csillagok nélkül
borult fölénk a sötétlő ég.
|
|
 V
Tudom, hogy az erdőnek lelke van...
szinte hallom csendes lélegzetét,
a változás örök lüktetését,
fényben, színekben, harmóniában.
|
|
 V
Apámnak nem volt hóhaja,
meg se őszült még teljesen,
az volt egyetlen óhaja,
hogy a fejében rend legyen. |
|
 H
Asztalkán sütemény, tea kihűlve,
Ezüsttálkában cukorka, pár.
Kényelmes pózban, a lábain ülve,
Közönyt tettetve kérdezte: „Már?”
|
|
 V
Reggel túlélési törekvésekkel súlyozott, létezésének használhatatlan
nyűgjét fenyegetően a fejem fölé hordott kötelességek felhőjét is
Örömmel ütném apró elemeire több, találó, hatalmat hordozó kifejezéssel, mely érzéstelenítést kölcsönözne, ameddig rám fér! |
|
 V
Mint egy vádirat, olyan, ha megvirrad,
bánt a fény, s te bántod önmagad,
álmokban hagyott reményed semmi,
ágyad üres ,szívedben sincs senki, |
|
 V
Búcsúzunk hát tőled, hisz oly könnyes a szemünk,
mert tudjuk azt sajnos, hogy nem maradhatsz velünk.
Szörnyen nagy lett az űr, mit utánad látunk,
egyet ne felejts el, mi mindig visszavárunk. |
|
 H
Szép szavaiddal
nem kell édesgetned,
elkéstél vele sajnos,
pedig rosszul tetted. |
|
 V
a csend néma,
zajtalan, hangtalan,
nem hagy nyomot,
békés , derűs, nyomott, |
|
 V
Hatalmas, mesésen impozáns repülőgép volt,
A tengervíz, már csak ötszáz méterre csillogott…
Kabin plexiüvege is összeroncsolódott. |
|
 V
Nem vagyok csak jó, de rossz sem.
A jóság velem született,
a másik, csak úgy rám ragadt,
megsebzett, s néha rászedett. |
|
 V
Mikor már nem úgy kell a tavasz,
mint amiért küzdeni akarsz,
téli szél ha még havat kavar,
eltűnik vele málló avar. |
|
 V
Magányos galamb néma esti szürkület,
a kopár tengerré hullámzó égbolton,
elröppenő időben gubbaszt reményem,
maradt megtört szív jeges tövisek között. |
|
 V
Higgy nekem édes gyermekem!
Ismerem minden terhedet,
letenni még most nem lehet,
segítek, itt a két kezem! |
|
 H
Rojtos, csipkés hó alatt
Némán, mozdulatlan álló,
Ragyogó csodákká váló
Meseszép fák alszanak. |
|
 H
Terítőt ajándékozol,
min fekve a könyv,
a kaput megnyitja,
arany égbolt felé
|
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
