|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Kérted tőlem kedves,
jósoljak neked.
Nyújtottad felém tenyered.
Jövőd ígéretes, |
|
 V
Színehagyott Emléked fakóbb,
mint a köd takart, gomolygó égbolt
rejtőzködő tétova napsugarak
reményvesztett próbálkozása,villan,
|
|
 M
szükség van növényre
orvos írná vényre
ne költs patikára
ültesd ki a kertbe |
|
 M
Jött hát két év nekem nem maradt más
Csak a magány volt az egyetlen társ |
|
 M
Eladta Szera Li-t egy gésaháznak
Aki nagyon tetszett a madámnak |
|
 M
Boldogság jár át újra és újra. Olyan erősen, hogy szinte felfogni is alig bírom.
Északra egy nem túl magas domb, amely fennsíkká válik a látóhatár szélén -
Délre egy hatalmas tó, amelynek gyöngy-tiszta vize iható és fürödni lehet benne.
Előtte a szivárvány minden színében váltakozó színű fal, amely egy koncert-teremé. |
|
.jpg) M
Megtévesztő az indulat,
egy ideig az remek!
De ha győz majd a nyílt tudat
szavad többé nem lehet! |
|
 V
Tarka tollú kismadárka,
szállj az öreg fám ágára,
énekelve hívd a Tavaszt,
remélem, hogy terád hallgat. |
|
 Sz
A miniszter feladata
népe szolgálata
lenne elnevezése szerint,
|
|
 Sz
Ahogy az ablakot
Délelőtt kitártam,
Kint a konyhakertben
Madarakat láttam.
|
|
 Sz
Ilyen még nem történt velem,
tényleg őrült lettem.
Félek, de szívemben béke,
|
|
 Sz
Nem szólsz hozzám, én se tegyem?
Nem érdekel mit írok!
M'ért gondolod topon legyek
olvassam a kis titkod?
|
|
 Sz
Ellenőrzött halálos iram, amíg mersz
tekersz, de nyolcas van az életkerékbe.
Dagadnak, duzzadnak erek, hiszed, hogy nyersz,
vágyak párna alatt, s velük kelsz jelzésre.
|
|
 V
Múlik a tél, a magány hidege elszáll,
pihe bimbós barkaág tavaszért kiállt.
Távozik a sötét, megcsillan a Nap-fény,
lelkem mélyén felébred az alvó remény. |
|
 V
Arcomra sül a korom,
kiszabadítom magam
a kézfogások ágbogából –
itt! – szívem csataterén: lovak; |
|
 V
Mi voltunk a boldogság jelképei,
az édes szerelem megtestesítői.
Nem ismertünk határt,szabadok
voltunk mint a szálló madarak, |
|
 V
Lustaujjú hajnal fésüli a lombod,
az ébredező fénytől táguló égre
titkos rúnát rajzol összes ágad vége,
míg a reggel árja elönt minden dombot. |
|
 V
Örvénylő ciklont szűrt fény jár át,
homály-ködön átdereng a múlt.
Szédült varázs, tettet színlelést.
Pogány öröm. Szemet szikra gyújt. |
|
 V
"Mindhalálig hű leszek
Hisz csak téged szeretlek"
Másnap már mellettem keltél
Mennyekbe engem elrepítettél |
|
 V
Lehajtott fejjel,
néma alázattal,
halkuló életjel,
éber öntudattal.
|
|
 V
Néhány fénykép a múltból
szépítve rólunk úgy szól,
mesél, mintha ma lenne.
Miért is ne lehetne?
|
|
 V
Ha képzeletről, az alkotás belső lelki folyamatáról
Az íróra gondolunk, és beszélünk, a lelki folyamáról...
A nyelv és a kifejezés olyan szellemet feltételezhet,
Mely nélkül ma, igazi irodalom és író nem létezhet. |
|
 V
Kisütött a napocska,
Életerő-lángocska,
Éppen jókor érkezett,
Ki búskomor, vidám lett! |
|
 V
Minek a szó, hogyha hallgatsz,
megbújva a csend alatt,
simogatva minek altatsz
lelket nyomó hangokat?
|
|
 V
Nem tudom még eldönteni,
mit kezdjek Veled,
él Benned vagy négy-öt zseni
mi a szereped? |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
