|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Az első erecske
úgy lopakodik lefelé
a száraz árokban,
mint egy macskamancs-
vég; |
|
 V
Február latyakkal köszön,
Rezignált esőcsepp-özön. |
|
 V
Talán ennek így kell lenni,
messzire menni,
titokban más csókját kérni,
szeretni, nagyokat nevetni, |
|
 V
Fenn a hegytetőn áll a kis hajlék,
megtört idős ember lakik ott rég.
Fenyőerdő veszi körül a kis lakot,
azt sem tudja már mily rég lakik ott.
|
|
 V
Sárga kalász tenger, ezer csónak rajta,
búzavirág szirom kedves ringó fajta,
nyugtatja az embert, mintha remény lenne,
kéklő mosolygása olvad a szemekbe.
|
|
 V
Döfd csak ismét,
késed a szívembe,
de most úgy,
hogy haljak is bele. |
|
 V
Könnyeimet szórom a földre,
bukszusba szökken, ott hagyom,
kizöldell szenvedésnek,
bogyók lángsugára – versek maradása, |
|
 V
Csak ballagok az úton, sűrűn hull a hó,
az égen vígan röpköd sok kis léghajó.
A csizmám mélyre süllyed, nyoma ott marad,
a fáról hosszan csüng egy gyémánt jégdarab.
|
|
 V
Kint fúj a szél és a bögrém üres,
bolondos a kocsmáros sürgése-forgása.
- Bort akarok, a vágyamat, mint a jelen pillanatban az égalja...!
Istenem, be keserű vagyok! |
|
 V
A puskaporos világ,
hátán hordott egy leányt.
A százéves háború,
a vérrel vázolt ború |
|
 V
A dallam belenőtt a magyar nyelvbe,
mint szívembe egy másik szív szerelme,
a világomat körbe-kasul jártam,
de párba rímnél szebbet nem találtam, |
|
 V
Még emlékszik az érintés,
ujjam, bőre melegére.
Sikoltja idegvégződés,
örökre kihűlt, nincs, vége... |
|
 V
Elkényeztetett "hercegnő" vagy,
kinek ölébe hullt a vagyon,
egód, hisztid az rettentő nagy
Tiéd a világ, hiszed nagyon! |
|
 V
Miért vágysz úgy, nem is értem,
kiért fájsz, dúlsz, mit ígért meg?
Míg halkan pattannak fenyő rügyek
gyanta szél dereng, kevély csöpp-tüzek. |
|
 V
Álomba ringat pihe párnám,
hív a múlt, a kis ház vár rám.
Úgy vágyódom anyám után,
szaladnék a régi utcán.
|
|
 V
Férfi: Eltelt az
Nő: idő. Soká
Férfi: nem voltál
Nő otthon. Mint |
|
 H
Lenkötélen himbálódzó
hét novemberi reggel.
|
|
 V
Aranyló, gazdag, dús kosár!
Szerető szíved híven ad -
mint fényt szitáló szembogár,
s nektárt csurgató rézpohár, |
|
.jpg) H
Nyomás előre, gyerünk, iszkiri!
Igaz, előre kell menekülni,
|
|
 V
Egy csendesen szépséges napon
kopogott az Ősz, ablakomon
Lassan sírni kezdett, könnyezett
szívemet,így melegítette meg |
|
 V
Hideg csempén pára ül,
elzárt csapból víz szökik,
mint a szívem elkopott,
már rég nem jól működik. |
|
 Sz
Áttört csipkefüggöny felhő
résein átvillan a kékség,
a Nap mosolya bágyadt hő,
fénye sápadt, félénk.
|
|
 Sz
Emelkedj fölébe ráncos gondjaidnak,
én is azt teszem.
Ha a szomjas ajkam nedvért tolakodhat,
jó-néven veszem.
|
|
 Sz
Játszik az érzék, csendül
egy elfelejtett dallam,
kottákba zárt vágyódás
még habselyem álmokban...
|
|
 Sz
Jó ez így, ahogy van,
a szép barátság nékünk,
szerencsére megértettük,
hogy már a nagy szerelem,
|
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
