|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
M'ért változik értékrended folyton,
úgy gondolod, változnia kell?
Érzéseid rögtön vízbe fojtod
más énéből másolni az szebb? |
|
 M
A gyűlölet virága
kinyílik nemsokára,
mert csak voltál nekem, |
|
 V
Majd még dobbanva - dobban a
szív,érted él bennem a lélek,
neved áldom az égnek,s egyszer
csendben halok meg érted.
|
|
 V
Akkor is szeretlek, ha megbántalak,
s mikor szereteted próbára teszem,
gondolatban vágyad bele sejthetem.
és imáimban este megáldalak, |
|
 V
Ez az őszi vers úgy született
ültem szomorún a víz mellett
arra gondoltam,miért szomorú
egyáltalán,miért,hogy változó
|
|
.jpg) V
Madár lennék, szárnyra kelnék,
sirályként tengernél repülnék,
hullámokban gyönyörködnék,
hajók felett énekelnék, |
|
 V
Tükröm, tükröm mond meg nékem
Miért mutatsz torzképet most éppen?
Mit vétettem, hogy már nem úgy látom
Mint évekkel ezelőtt, üde fiatalságom. |
|
 M
Senki nem űzött, önjelölt irány,
de hittel lobban jelzőfény tisztán,
mint fel-fel villanó viharlámpa,
s megmozdul a lélek tépett szárnya. |
|
 M
Ölelj engemet, míg testem beleremeg,
szorítalak magamhoz, én sem engedlek.
Nem akarom letenni édes terhedet,
szívembe zártalak, magamon visellek. |
|
 M
Naponta meggyötörsz,
naponta bántalak,
nővérem lehetnél
s lettél fiam anyja. |
|
 M
Buta világba jön
Rossz pillanat hátán
Felvilágosult pofával
A nyakkendős sátán. |
|
 M
Egyszer én is csak odatalálok,
ahol az ég a földbe vájja
éles körszegélyét, mintha fájna,
és véreznének esti horizontok. |
|
 M
Az emberek útját járom,
És nem látok a bútól,
Fel kéne hát állnom,
És kilépnem a múltból, |
|
 V
Reménytelen küzdelem az egész,
mikor egy kis százalék küzd a
soha el nem érő igaz jogaikért.
Néha akaratlanul elszólod magadat, |
|
 V
M'ért nem vagy Te romantikus, mondd csak,
m'ért nem érint meg egy kis mosoly,
édes fényed hol van, ugyan hol van
volt talán csak most elkóborol? |
|
 V
Szeretlek gyönyörű városom!
Akár egy sziklakő-vártorony,
hegyektől ölelt az otthonod.
Kiállva ezernyi ostromot, |
|
 V
Tegnap volt csak még,
Mikor betakart múlt pora,
Búcsúzóul adtad rég,
Ajkamon ajkad rúzsnyoma, |
|
 M
Voltam játszadozó gyermek.
Voltam fülig szerelmes lány.
Voltam harcos egy életen át.
Vagyok háromnegyed évszázad. |
|
 M
Csak érints meg Most engem!
Nem kell, csak egy ölelés!
Hogy megnyugvást érezzek,
Most elég egy érintés. |
|
 V
Békés világunk megért a pusztulásra –
a nap mégis süt, reggelente
veréb csapatnak morzsát szór a pék.
Odébb egy ágyat visz be egy ifjú párnak két hordár, |
|
 V
Alszol nyugodtan,csendesen ahogy karomon elért az álom ahogy utolsó pillantásod látom él bennem két karod ölelése csókod mámoros finom fűszere ahogy fülembe suttogod élek és mindennél jobban szeretlek hagyod,várod a szép szavakat a mámorban elsuttogottakat a szoros ölelő édes simulásokat elsuttogott |
|
 Sz
Két szemem könnyel áztatott,
Arcomon fáradt mosoly:
Magához ölel a szomorúság
Megérkezik az éj sötét hintón
|
|
 V
Az egészben töredék.
Sose voltban mindig szép.
Mindig márban sose még.
Álomtájban csupa rét. |
|
 V
Bolyongok veled.
Fogom a kezed, ne félj!
Ha felborulnak a mágneses mezők,
és kicserélődnek északok-delek. |
|
 V
Szavaim szövik ruhám,
mégis „meztelen testem”,
elakadt szócsatornán,
úszó hulladék, lelkem. |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
