|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Varjúlábon feketedik az este
nem enged, hozzád simul lebegve,
bevon, megfest fekete-fehéren;
|
|
 V
Tengerparti homokban,
Nyomok a homokban.
Homok a tengerparton,
Nyomok a tengerparton. |
|
 M
Gondolatom már tavaszról ábrándoz.
Méhében a föld új életet hordoz,
a születésre türelmetlen várok,
látni szeretnék minden kis virágot. |
|
 M
A Hold ma fenn feszít a kerti fák hegyén,
az ember elmereng a méla szélzenén,
a képzelet nagyúr. Vigyázz, csaló, hazug!
Hiába nyílnak ott a cifra vaskapuk, |
|
 M
Megbántottál, úgy gondoltam,
hogy mindennek vége,
de magamat nem csapom be,
hisz mindig itt jársz az eszemben. |
|
 V
Letenni néha a gondot,
kicsit kalandozni,
Sóhajt, értelme sincs
a jelenben erről ábrándozni. |
|
 V
Ezer cseppnyi bánat,
Áztatja a tájat,
A végtelenség könnyei,
Jöttek köszönteni,
|
|
 V
Sarokba dobtak, felejtettek,
kopott gitárként, emlegettek.
Szakadt húrok némán lógnak,
rég belőlem dalok szóltak. |
|
 V
Azt akarod utáljalak?
Elérheted célod!
Bár én senkit nem utáltam
de menj, vár egy légyott! |
|
 V
Ha eljönnél hozzám sok mindent
mondanák neked,egy egész
délutánt töltenék veled.
|
|
 V
Mint az agyagedény az korongozónak a kerekén,
olyan karcsúan könnyed a nő, mint kit lopva bámulnak,
úgy forog a ház istenének odaadó nagy figyelmén. |
|
 V
Varrt egyszer a szerelem
nekünk folt-takarót... -
aprólékos öltéssel
hímezte, csodamód. |
|
.jpg) V
A vihar hírnöke jött a dombok felől egész éjjel,
péntekről szombatra csak gyűlt,
Nyugatról hegymagasságnyi fenyegetőzéssel,
dörgött, villámlott, majd megszűnt.
|
|
 V
Miért múlt el AZ a perc,
mikor forró ajkad égette a számat ?
Csak egyetlen csók volt,
de én vártam még utánna százat! |
|
 V
Virágom szirma közt rejtezem,
mely kebleden virít,
Te, nem is sejted, mért kapod
angyali álmaid. |
|
 V
Agya adja az ötletet,
elképzeli a terveket.
megkeresi a szervezőt,
megtalálja a tervezőt. |
|
 V
A lélek alázatos készülése
a feltámadás hívő ünnepére,
mikor a tavasz nyíló kihívást ad
a fakadt fényre igyekvő virágnak, |
|
 V
Jó testvérem, fogadd el,
egy imát küldök neked.
Imát, ami bejárta,
az ismeretlen teret. |
|
 V
üvegszárnyú virág vércseppekre száll
s mint magzat éled mintha csírát bontana
hajadról a szobán átsiklik az alkony
emlékezve síró hajnalára
|
|
 V
Szemeik meresztik
millió csillagok,
szerteszét elhintett
arany búzamagok.
|
|
 V
Néha úgy érzem nincs erőm élni,
Erőtlen életem el kéne dobni,
Vágyaim lelkem, a szélre bízni,
Hisz vakon próbálok a napba nézni,
|
|
 M
Itt jársz még a tudatomban
lényed kísért engem?
jó ez már így, úgy ahogy van
megnyugszik a lelkem. |
|
 V
Lázban égek, izzik a testem,
Olvadó fém, a vérem s a lelkem,
A fémzene ritmusa lüktet bennem,
Rozsdamentes acél fémszívemben,
|
|
 V
Manonnak hívták a gyönyörű kéjnőt
kinek igényei túlszárnyaltak minden előkelőt.
Ő nem látott benne semmi különöset,
aki élvezni akarja az életet,annak az ő igényeit kellett |
|
 V
Kopik? Mint nagy hegyek.
Fél tán? Mint dicsfény,
kétkedik egy másik
glóriás dicsén. |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
