|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
DE MI MEGBOCSÁTUNK, MI MÁST IS TEHETÜNK,
HISZ ÁLTALUK ÉLÜNK, AVAGY HOGY SZENVEDÜNK. |
|
 V
Összekarcolt, kis hazám,
mint madarak fönn a fán,
dobogsz zöldbe rejtve,
s átszakadsz, mint hajdanán, |
|
 V
Lehet bár több ezer méter az út
Amelyre lépsz s távolba visz tova,
Fejed fölött védelmező tető,
S úgy érzed, az álmod otthona. |
|
 M
Őskáoszból kozmosz született,
megvalósult a rend,
véges agyunkban a trend,
megérteni a véges-végtelent: |
|
 M
A szoba, mint a bomba,
mi világot dönt romba,
oly hangosan ketyeg, zsong, |
|
 V
Célokat, elérhetőt
tétovázó kezek,vívódás,
gyöngülő pillérek,
irányt vesztett útmutatás... |
|
 V
Tavaszi szél hátán lovagol a hajnal,
az ég szélén alig csillan fel a nappal.
Ébredéssel tűnik az álmodott csoda,
lustálkodom kicsit, nem megyek sehova. |
|
 H
Kaptam Uram életet, próbáltam neked tetszővé tenni!
Adtál Uram nekem, tekintetet mely téged meglátott,
Ezáltal szebbé tetted számomra a világot.
Adtál Uram nekem, lelket mely téged megismert,
|
|
 V
ahol szívem dobban, izzik
tavasz tündér néz sandán
pihenek tudd még egy kicsit
de szárnyaimat adnám... |
|
 V
Februári napsütésben
Sóhajt minden ág,
Pocsolyák tükrében nézi
Magát a világ. |
|
 V
Szerelmem, hogy mennyi sok ember áll közöttünk!
Hiszem: csak szemlélők, akik kettesével számolják az esőcseppeket
egy ismeretlen vágyakozó szeméből.
Ó, mennyi hópehely hullhatott ajkaidra...
|
|
 V
Nagyapám szőlőjében volt egy diófa,
Mint gyerekek játszottunk ott régóta.
Hatalmas terebélyét sokan csodálták
Tűnődtem,mi lesz belőle ha kivágják.
|
|
 V
Egyhangú a környék, unalmas a táj,
naponta ugyanaz a szürke festmény -
én vele lélegzem (szökött papagáj),
sokszínű tollaim bárgyún keresvén. |
|
 M
Jól emlékszem felmenőim és oktatóim szavaira,
Amelyeket kellő indulattal és komolysággal
Hordtak rakásba gyerek-fejem fölé, való igaz, beszédükben a jóindulat is jelen volt. |
|
 Sz
Felforgattál s felforgattalak,
mint vizet ittam minden szavad,
s míg lapjaid sorait faltam,
magamnak hittem, akartam…..
|
|
 V
Hát… szervusz, ismét! Régen láttalak. Hiányzol újra, most is. Hogyan is szólt a ,”Yesterday”, a ,,Tegnap”? Nevetségesen naiv vágyódásom társaságodra évekkel ezelőtt Ugyanígy, követelőzően dörömböl bensőmben, felélve az erőt Melyet közös beszélgetéseinkre tartogattam, Hátha a képtelenség értelmet ölt az |
|
 Sz
Szavakat formálsz,
könnyeket szárítasz vele simogatón.
Megőrzöd érzéseidet,
szelíd pillantással simogatsz,
|
|
 M
Mi a varázsod szent betű?
Gyönyörű végű, s kezdetű
szavakká fonva, líra vagy, |
|
 M
Hogy mennyit ér a fény?
Mindent, mert látunk. |
|
 V
Üvöltsetek szelek,
háborogjatok tengerek,
felhők, sírjatok könnyeket!
A természet beteg, |
|
 M
Szép tavasz emléke még vissza-vissza jár,
begyógyult a csalódás sebe, nem fáj már.
Lábunk nyomait is régen elmosta az ár. |
|
 M
Sejtelmesen lágy, vágy beleremeg,
s míg születnek szenvedély hangjegyek,
édes a láz, ami körbefonja. |
|
 H
Örökké szeretlek már,
Nem számít mit teszek,
Minden perc magány fáj,
De máshogy nem élhetek,
|
|
 H
A szerelem
vállára száll,
mint egy madár,
aztán tovább repül.
|
|
 H
Üzennek értem a messze távlatok,
szállni szeretnék,mégse szállhatok.
Sok titkot rejt a feltáratlan messzeség
amit kianáz majd a jövő nemzedék. |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
