|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Káosz ül a sorokon,
Szavakkal dobálóznék,
S épp azon gondolkozom,
Ezen mért is rágódnék? |
|
 V
Szökőnapon,
Szökőnapon...
A világ: túlzsúfolt vadon. |
|
 V
Egyszer volt, hol nem volt... a mi földünk áttetsző,
olyan, mint a hegyi patakok összessége,
mint ki önmagában dúdol, tisztán csengőn, élőn,
de később belsejében minden elsötétül, s előtör a nagy fájdalom. |
|
 V
Ily pompához, Istenem,
Bűverőd, ez szent hitem,
Nyájas lelkedből fakadt;
És mert mindent látok, hallok,
|
|
 M
kábulj el mámortól, s kéjtől,
ember vagy, élj, s ne félj! |
|
 V
Az indulat, ha élted társa,
legyűrhetetlen árkot ásat,
elnézést kérhetsz aztán százat,
hiába, végül nincs bocsánat. |
|
 V
Felőled meg is halhatnék, kit érdekel
Listád rövidebb lenne egy tétellel
Mint a csomag mit nem vesznek át
Megsemmisítés utáni kósza vágy |
|
 M
- Wolfgang, én magam is e stílust képviselem.
- Alapvetően igen, de nézd: ő formát bont,
ahol dúrra számítanál – ott hozza a mollt!
A váratlant, forma-bontást én is kedvelem! |
|
 M
Ott, az utazótáska sarkában,
ott lapul a mosástól elnyűtt ormányát lógató elefánt.
Este van, az autóbusz ismeretlen tájakon suhan, de
ott, a koffer mélyén lapul még egy kincs |
|
 Sz
Ne szólj bele életembe,
hallgass végre egyszer!
Megfordul a fény kereke
nem kellesz, felejts el!
|
|
 Sz
A valóság éles karma
belemar a napjaimba.
Az utcákon sétálgatok,
szomorú arcokat láthatok.
|
|
 Sz
Szélárnyékban, sodrásvízben –
jegenyejajban,
felhőpatakban!
|
|
 M
Pihenőre kényszerített.
Pedig ez a halálom!
Vajon mi fog következni?
Kíváncsian kivárom! |
|
 M
Virágmezőn sok kis virág,
varázslatos színkavalkád,
a tél elköszön, menni kell,
az élet él, mert élni kell. |
|
 V
Hiszed, hogy barát,
érzésekkel játszik.
Vigyázz! Nem minden az,
aminek látszik... |
|
 V
A bizalom volt a fő,
S csak repült az idő,
A semmiből lettél,
Barát majd jó testvér, |
|
 V
Világ, mit érsz? Mit hírhedt csillogásod?
Mit érsz, habár a pompád végtelen?
A fényed talmi, kurta pórázt látott
Egy villanásnyi gyászos éjjelen.
|
|
 V
A búslakodásban szőtt emlékeimben
az ősz próbál rábeszélni, hogy jöjjek vissza
oda, hol az árnyékból a nappalban létezik
késői a virágok illatának titka.
|
|
 Sz
Ne tűrd, űzd el a kétkedést!
Lásd, Isten végtelen
jósága bőven ontja rád
szerelmemet kedvesem.
|
|
 Sz
Megkopott, fekete, csatos imakönyvem
hittem benned
mutattad az utat
mely erőt adott életem harcában.
|
|
 V
Az óra körbejár, a Föld sután forog,
a szél ma nem danáz, a csendbe kujtorog,
az ablakon benéz a Hold, s reám nevet,
sugára megsimítja árva lelkemet. |
|
 V
A gondolat energia,
Azt mondja az emberfia.
Ő teremti meg az eszmét,
Teremthetne világbékét. |
|
 V
Sors! Én veled szemben nem bűnöztem,
Velem szemben ily’ rossz miért valál?
|
|
 V
Az itteni kertekbe
hiába szólítna bárki
a lét töredelme
már nem evilági |
|
 V
Elmentél tőlem messze,
látlak-e még? |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
