|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Vörösben égnek, mint élő fáklyák,
tövisbe öltöztetve vékony kis száruk,
mind kinn vannak a pipacsok a réten,
csillogás nélküli kertek, dacolnak ennek ötletével.
Nem akarnak vázában csokrok lenni,
szirmaikat könny fedi és vágy,
sorsuk ott van, kint a réten,
vázában sírnának, összerázkódnak és várják a halált.
Kint a szél lengeti őket,
a hajnal harmatát isszák reggelenként,
csak velük lesz teljesen boldog a föld,
a többi virág barátjukként szólítják.
Ebben a ringásban még a cikória is lengedez,
a pipacsnak szégyenétől piros lett virága,
a boldogságot nyújtja ártatlanul,
melyet ősidők óta magában tart világa.
Repülésében egy pehely gyermekláncfű,
mintha kivált volna a mesék birodalmából,
úszva, lebeg a pipacsokkal telt rét felett,
s fennhangon arra késztet minden virágot:
szeressétek ezt a tűzpiros lángot.
A vörös szín egyszer megrozsdásodik,
s elhalnak törékeny, vékony szirmaik,
mik végtelen gyöngédséggel egyszer szerettek...
a pipacsok virágából gyűjtöttem a szerelmet. |
|
|
- március 08 2016 18:51:02
Hű, de remek verset írtál, kedves Elemér.
Szeretettel gratulálok: Mila |
- március 09 2016 10:14:23
Kedves Elemér!
Gratulálok szép versedhez. A virágok, a színek jelentősége. Szeretettel - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
