|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
fellobban egy ismerős láng, mely testben él
szétrobbant minden szomorú percet,
gonosz, csúf gondolat azonnal elvetél
csak Neked játszom én, hidd el Neked! |
|
 M
Tudjuk, hogy sokszor, elér a betegség,
magas láz, vagy nátha; mindegyik nehézség.
Erősek vagyunk, és meggyógyulunk hamar,
mert gyógyszereket szedünk, ha utolér a baj! |
|
 M
Hazám köntöst már nem cserél,
mindhárom színe friss
lexingtoni szabást visel,
mint anno, s jó ma is. |
|
 M
Álltam ott némán, halkan-csendesen,
nem vitt akkor táncba, semmilyen érzelem.
Csendben voltam, s elmentem, ebből a világból,
hogy felfrissülve visszatérjek, a sötét nyugalomból. |
|
 M
Az utad végén, bármi van is, visszafordulni nem lehet,
Ha van még erős gondolatod, az már csak káprázat lehet…
Ha még alkotnál, késő itt már neked, semmi nem segíthet. |
|
 M
Szürke verebek az ágon,
Lesik a járókelőket,hogy
Rohannak az emberek,
Mindennapiért küzdenek.
|
|
 M
Gazda dühöng,
haragszik a kutyára,
nem jelezte ugatással,
nem őrizte a házat |
|
 M
A boldogság olyan,
mintegy kép, amelyet önálló pontok alkotnak.
Kicsi színes pontok, |
|
 M
Olvasom a verseidet,
s könnyes két szemem,
nem vagy, egy hang messze figyel,
ezt már nem szeretem! |
|
 M
Ablakomon kacsingat be az arany félhold,
pulzáló parányi csillagok, a ragyogó fény,
mélykék, úszó felhő, ami lágyan áthalad,
bársonyosan, titokzatosan, éjszaka csendjén.
|
|
 M
Egy embert, akit erdei hajléktalanná tett az élet,
Már, nem igazán érdekli semmi.
A sors ilyen kegyetlen volt hozzá, neki biz' ez a véglet! |
|
 M
Most éppen boldog karmester,
tekintetében láng, átszellemült.
Benne él a zene- érzem,
szinte lélegezik, beteljesül. |
|
 M
Oly korban élünk mi, amikor
égi tejút ad nekünk hitet
ezt ne vedd el tőlünk Istenem. |
|
 M
Folyik mechanika, elvagyunk benne,
Műszak cserélhet műszakot.
Kattog a motor, sül a tojás,
A gyerekszó talán túl hangos. |
|
 M
Nem kérem én szerelmedet,
Most biztos fészke látszik annak.
És nem írok menyasszonyodnak,
Hidd el, féltékeny levelet. |
|
 M
Nem értelek miért teszed,
mondd ekkora az egód?
Te jó ég és most mit tegyek
adok Neked egy legót... |
|
 M
Nem fáj már úgy, a múlt, a volt, a nincs.
Borongós ősz van, fáradt-kék az ég,
esőre áll, ma furcsán fojt a lég,
arcomba hull egy őszes, lomha tincs. |
|
 M
A hit hasznos dolog
látó urak szerint; |
|
 M
Orgonavirág
Nyílik, gyönyörködtető.
Temetőben szép. |
|
 M
Hegedű szól halkan az éjszakában,
csendben bóbiskolnak a csillagok.
Hallgatom csak ebben a vén magányban,
messze járok már, -rég nem itt vagyok... |
|
 M
Számol az ősz, ma a szél a fogó,
megpirosulgat a csipkebogyó,
érik az mag, vele jó, ami jó,
burka szakadva lehull a dió, |
|
 M
Nevetett a hold, ezüstjét szétszórta,
feledtem a rosszat, gyermek voltam újra.
S ez nem egyszeri mese, az angyal anyám volt,
örökké emlékszem halk, szelíd szavára. |
|
 M
Érzed az élet illatát?
Látod ott fenn a csillagot?
Ne bánd az ében éjszakát,
nézd csak, a Hold ma rád ragyog! |
|
 M
A szarka csacska, cserregő mesemadár,
a meséből agyamba szállt.
Nyelvtörő mondókát gyakoroltam rajta, |
|
 M
A tenger üvöltésében az ének,
a világ harmóniáiban a lárma,
felhangzik egy tiszta dallam
a zizegő nádszálakban. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
