|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Kiszámíthatatlan az idő,
Az évek egymás után mennek
Kaszás szabadon arat,viszi
A drága lelkeket.
|
|
 Sz
Hóviharban vánszorogva
éhezve, fázva, vacogva
a hajléktalan otthonba
|
|
 Sz
Volt egyszer egy malacka,
éhes lett a pocakja,
nem vágyódott verébre,
meghívtam hát ebédre.
|
|
 Sz
Belaktad az égi hont -
hogy lehet ott élni, mondd,
kinek, hol az otthona?
|
|
 Sz
Ferde fénysávban táncoló
apró porszemek előttem,
enyésző emlékek sora,
avult tegnapok mögöttem.
|
|
 Sz
Már vörösödnek levelei,
de szépséges lila gömbjei,
ekkor ámulatba ejtőek,
engem írásra késztetőek.
|
|
 Sz
Még, örülhetek az ősznek,
Pörgő, hulló leveleknek,
Még örülök, de olykor fáj,
Nem virul már a határ!
|
|
 Sz
Ha én bibe lennék lila ruhám rózsaszín
szalaggal átkötném, meleg tavaszi fényben
fehér rokokóm az ünneplő lenne,
szépsége kedvesem ölében remegne,
|
|
 Sz
Lassan tönkreteszünk magunk körül
mindent, pedig állandóan kutatjuk
a természetet. Csodát keressük,
baktériumokat analizáljuk.
|
|
 Sz
Voltak az életben élvezetes percek, órák,
Ezekre emlékszem, olyanok, mint régi ódák…
A csendben lenyugodott gondolataim, mélák…
|
|
 Sz
Az intelligens hallgatás sokszor a figyelést feltételezi,
Nem kell folyton beszélni, az vitát generál…
Egy „jó” hallgatás lehet a kommunikációban biz' érdemi,
|
|
 Sz
Milyen titokzatos, bölcs ez az Univerzum,
s mily parányiak, apró porszemek vagyunk benne!
Ég is nekünk ragyog, mi számunkra az ópium,
most némán elgondolkodom: Mennyi titkot rejthet!
|
|
 Sz
Rohan az idő,
elmúltak a szép őszi
Kegyeleti ünnepek is,
a Teremtő, csodaszép időt adott.
|
|
 Sz
Macskaköveken hangtalanok lépteim,
néha töri csak meg elszáradt levelek
roppanása lábam alatt; szél kapja fel
s repíti körbe-körbe pörgő szárnyain.
|
|
 Sz
Gyújtsál fényességet, szeretetnek lángja,
napsütésben eljött, szerelmünk záloga!
Forró tavasz jön, a rideg tél után,
kőkemény szívem is, felolvad ma talán...
|
|
 Sz
mikor két szempár találkozik.
Ez történt velem a minap
mikor egy hölgy szeme
rám tapadt.
|
|
 Sz
Halottak napján hívő emberekkel
virágcsokorral kezükben, telve temető,
nem mindegyiknél ugyanaz az oka,
hogy a mai nap, a temetőbe kimegy ő.
|
|
 Sz
Emléked lelkemben halvány árnyék,
nem voltam más neked, csak egy játék.
Akár egy labda, messze elgurult,
|
|
 Sz
Vágyakoztam emberekre,
Kimentem a temetőbe,
Reméltem, ott nem bántanak,
Kik ott vannak, már alszanak.
|
|
 Sz
Magányos angyal, járt oly meseszépen,
szívében gyertyaláng, kialudni készen.
Mégsem alhatott el, ez az égő mécses,
mert szerelmet, a lángot, megvédte az édes.
|
|
 Sz
Ne hiányold a szikrázó napsütést,
nem tűnt el, csak most sűrűbben pihen.
Nem kell keresned, hova lett a madárdal,
sok-sok madár túlél itt a télen.
|
|
 Sz
Az utolsó hant is ragyog,
ahogy a lélek földbe nő,
az összes sírdomb tetszhalott,
és világít a temető,
|
|
 Sz
Ma,a csend Világába lépek,
Üdvözölnek,millió kis fények
Ragyognak,helyettünk beszélnek
Fájó szívünket,érintik meg
|
|
 Sz
Teát kortyolva ültek körben,
a téma: szerelem, mi más...
Az urak vélekedek bölcsen,
rá hölgyválasz: nyájaskodás.
|
|
 Sz
Sokszor törtek az orrom alá borsot,
Mégis megtaláltam magamnak a szép sorsot,
Egy édes tündér mellettem termett,
Illata belebegte az egész teret.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
