|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Mikor megszülettél
Gyengéden átölelt,
Karjába vett, megpuszilt
S annyit mondott, szeretlek. |
|
 V
Sziklák. A hőség álmos, nagy fal,
A kő, homok – sivatagi,
S a hullámok most alázattal
Futnak a messzi partra ki. |
|
 V
Cudarul reszkettet, gyomrom, lábam, karom,
Majdnem összeesek, pedig nem akarom!
Nagy-úr a félelem, lehet, hogy meg is öl,
Jaj, csak túl lennék már, a műtét eltörpül! |
|
 V
Reggeli vörös fényben úszik a táj,
Napfelkelte is lehet ilyen csodás.
S még fehér hó beborítja a tájat,
Medvesen csodálom, ahogyan árad. |
|
 V
Tompulnak a városi zajok,
csak a szél zúg, csendesen,
álmosan ásít még a Hold,
csillagok beúsznak fényesen. |
|
 V
Wärme mich, du Frühlings
heilender Sonnenstrahl,
dass, mein erstarrtes Herz
endlich auftauen kann
|
|
 V
Húsz kilométert kell menni, vad-hideg éjben.
Mentünk, mert reggel, öt óra volt… határidőben!
Női társam, többször megállt, fülelt a sötétségben…
Sötét égbolt, sötét föld és győztünk! Egy órás előnyben. |
|
 V
Lombok közé lám belesuttog a csönd,
zsong az élet a virágok közt.
Aroma kavarog, közte tündököl
szirom fajta, vagy tán huszonöt! |
|
 V
Fiatal lány az utca sarkon,
vacog szegény, fázik nagyon.
Kis tálca a kezében, hat kis
csokor ibolya nyugszik szépen |
|
 H
Száz éve meghalt,
Ady, az „énekes Vazul”,
ki líránkat megújította
„új időknek új dalaival”. |
|
 V
Mivé leszünk, ha ily kegyetlenül,
s kiégve járjuk drága sorsutunk?
Szeretni kéne, ámde nem tudunk -
a gyűlölet mindenre rávetül.
|
|
 V
Már nem fájnak az elmúlt pillanatok okozta sebek,
elmegyek, visszafelé nem forog az idő kereke.
Utam járom, megtalálom álmok álmát keresem,
lassú mederben csordogálva, monoton létben feldereng. |
|
 V
Csodás ez a fehér alkony,
Lassan haladok a havon.
Bámulom a naplementét,
Alkony nyeli föld peremét. |
|
 V
Van belőle annyiféle,
ír a lelke, gyógy a mérge,
s olyan áldott kelyhes kegyszer,
hogy az ember inni egyszer, |
|
 V
Eluralkodott rajtam a bánat,
olyan nagyon fáj, hogy itt hagytál! |
|
 V
SZarkaláb nyílt szemem köré,
Aludni is egy kabaré!
Régi emlék jut eszembe,
Könnycsepp ül meg a szememben. |
|
 V
Göcsörtös kérged alá rejtve
Te ifjú erővel vagy telve,
S bár vén vitéz vagy tenmagad,
A lelked nem hűtik az évek |
|
 V
Jaj... mi volt belőled hozzám a legközelebb?
Az árnyékos hajad, vagy a nehéz homlokod,
vagy talán a kezed... amelyből a forrásnál
tölcsért formáltál és abból itattál?
|
|
 V
Ha meghaltál,
sok kárt nem okoztál,
azt mondják: jó ember voltál.
A jó ember unalmas, |
|
 V
Hosszú volt a nyár,ruhám,cipőm szét szakadt,
ott álltam mezítláb,szeptember esős ege alatt.
Kezdődött az iskola,féltem mint még soha,
azon gondolkodva,mi lesz velem ki tudja ? |
|
 V
Borongós ruhába öltözött a reggel,
Hófelhők kúsznak szürkére festett égen,
Mínuszok röpködnek künn hó fedte tájon,
Ropog a fagy és szorítása nem enged.
|
|
 V
Csusszanós, siklós, jégtükrös az út,
a fénye lopva, óvakodva fut,
míg kerülgeti a csahos fagyot
a cipőtalp és a cipősarok,
|
|
 V
Érdekes kívánságai
vannak a mai embernek,
legtöbbször csak az a kérdés,
hogy ma, mennyibe kerülnek. |
|
 M
Dacolva fázós, rossz napokkal,
Midőn fogytán a hő, a fény,
Te látványoddal, illatoddal
Tavaszt lehelsz rám, büszke lény. |
|
 M
Szemem előtt oh, sziromvarázs,
Igéz, mint megannyi lepke- szárnycsapás.
Reám néz, kacérkodik velem,
Olyan csalfa! Reám nevet. Hát legyen!
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
