|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Kék égbolton, felhők alatt,
cikk-cakk jelet rajzolgatnak.
Visszatértek, csivitelnek,
régi fészket kibélelnek. |
|
 M
A híd följáró
Elfalazott, ajtó nincs.
Szívem megbékélt. |
|
 M
Lassan homályosodik már két szemem,
de ifjú tested lángját újra érzem.
Hörgéssel szakad fel egy kedves emlék,
milyen volt mikor megláttalak nemrég. |
|
 M
Égi szikrát olt szívünkbe,
Melynek tüze perzsel, éget
Úgy szeretnők átölelni
Az egész nagy Mindenséget! |
|
 M
Emese levese
legyekkel lett tele.
Macskája megette,
beteg is lett tőle. |
|
 M
S szerettelek, el nem fogadtál,
Bármit tettem a parlagon,
Engem inkább eldobtál,
Most pedig az eget nézve ülök a fájdalmon. |
|
 M
Egy belső üvegházban,
Egy Isteni parfüm kialszik
Vér virágok,
Viasz virágok |
|
 M
Már nincs messze a menny, oly kristálytiszta kék,
mint ezernyi holdsugár, mely széjjelszórta fényét.
Most hiszem azt, hogy tudom, nincs még itt a vég,
mert hitevesztett éjhomályból, ragyog fel az ÉG! |
|
 M
Bizalmat a másiknak odaadni, de nem kérni cserét,
Nagy bátorság, de nemes, építő cselekedet.
Másik a bizalommal… nehogy kifordítsa maga szűrét, |
|
 Gy.
Régen voltak nálunk
már nagyon várjuk őket
az elmaradt, hiányolt
kedves vendégeket. |
|
 M
Írók…szerzők,
Velük gyakran
Osztottam a hangos mulatozást,
Naplementét, |
|
 M
Mint szellő simogatja lágyan a bőröm,
Mint friss reggel kint a kertben levegőzöm
Oly csodás vagy te énnekem |
|
 M
Messze vihet sorsunk onnan,
Bejárhatunk tenger-földet;
De azt a szót, legyünk bárhol,
Ki nem törli semmi távol |
|
 M
A tüskebokor karcolta testemet,
hulló harmattól, széllel szárítottam.
Kaffantok, majd elvesztem az eszemet,
mert már igen nagyon közel jutottam. |
|
 M
Az iskolából kilépve jön a nagybetüs élet, számolod közbe 2- 3 x betéved. Kicsit soknak tartod ahogy rohan az idő, egy társ s gyerek mellett ez nem meglepő. |
|
 M
Kavicsok közt árva virág,
szirmot bontva élni kíván.
Vihar tépázza ellenáll,
elemekkel küzd, szembeszáll. |
|
 M
Semmim nincs előttem!
Semmim nincs mögöttem!
Eddig, mire lőttem? |
|
 H
Tanuim voltak,huló falombok,
Sok madár kiváncsiskodott.
Kis kezedet rátetted szivedre,
Esküdtél a magasságos égre, |
|
 H
Vers-vírusok megfertőztek,
írásra kényszerítettek.
Verset írni nem akarok,
ihlet viszket, hát vakarok. |
|
 M
Zöldül az erdő, rét s liget.
Felgyorsul az élet.
Orgonaillattal
Teli levegő elborít. |
|
 M
Hajnal pirkad, kinyitom ablakom,
Napfény ragyog, cirógatja arcom.
Felhő nincs, türkizkék ég szikrázik,
Itt benn szívem, lelkem könnyben ázik. |
|
 M
Viharban is csendet, tisztán hófehéret!
Lelkemnek szerelmet, a világnak meg szépet!
Gyönyörű fehéret, vagy halvány szürkeséget,
belső békében is, hatalmas remény lett! |
|
 M
Az ember előbb gyilkol, rombol,
Mindent elfogyaszt és beolvaszt
A jövőre nem gondol,
S így mindent elapaszt |
|
 M
A lételemem egyike maga a természet,
Megnyugtat s energiával tölt fel.
A virágok illata a fák zöldellése,
A tavak, folyók hömpölygése, |
|
 M
Gyermeki csókkal áldaná a napot,
S tán kiheverné a holnapot,
Mint az ég fénye adott,
Lágy dallamot fülében hallhatott. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
