|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Némán nézem
az ablakon át
néptelen utcák sorát.
Várok rád.. |
|
 M
Gyakran merengve nézte a tájat,
hisz szépsége beszőtte a mezőt,
de nem érezte magát egyedül,
mert a fény, s pompa körülvette őt.
|
|
 H
Szobrokat döntögetnek Amerikában
pusztuljon minden a kánaánban !
Régebben kik rabszolga tartók voltak
ha élnének mind a fákon lógnának. |
|
 M
Megszülettünk,
van valamilyen életünk.
Kaptuk, bár nem kértük. |
|
 M
A tündért egyre várja
a sellő, s a sziklája.
Szomorúan, a sziklán ülve
egyre az eget kémlelte |
|
 M
A semmi számlapján
zakatol.
|
|
 M
Semmi egyedülálló természetükben,
Mind hajlamosak egyesülni,
És egy titokzatos szerelemben-
Miért ne: Én...és Te nem tudnánk ilyenek lenni? |
|
 M
Messziről a szellő levendulaillatot sodort,
ott bujkált a fák közt, mint az ökörszem a sövényben,
Érezvén ezt koldus ballagott kíváncsian arra,
kérdő csodálat húzódott meg ősz szemöldökében. |
|
 M
Él az ember küzdve, bizva,
Vágya hajtja tudni, tenni,
Aztán meghal, és azontúl
Nincs ránézve semmi, semmi. |
|
 M
A tájat bevilágítja az állandó, vízbe is lecsapó villámcsapás,
Szegény halak a vízben remeghetnek, még azt hiszik, nekik szól a haragvás…
A tájat bevilágítja az állandó, vízbe is lecsapó villámcsapás. |
|
 M
Szerintem áldott, jó lesz a mai nap,
lám, a mezei virágok is vidámak,
égő vágy éled, száll szimfóniákkal,
épp rímbe szedik felfedett titkaikat. |
|
 M
Fecskemadár, vándorfecske kérlek,
Hogyha elszállsz, vidd a lelkem véled,
Messze tájon vadvirágos pázsit,
Kipihenni hej, csak oda vágyik. |
|
 M
Álmodtam egyszer, mindenről,
Erdőröl, fagyrol, tengrerről,
S felhős éjszakárol,
Egy elveszett ember csendes dalárol. |
|
 M
Esteledett a parkban,
sietve haladtam.
Úgy éreztem
mintha valaki követne, |
|
 M
Mily mélységes, mily végtelen kék!
De nem nyugodt, de nem pihen,
Ujjong, zokog, zihálva lázas,
Véghetlen vergődésiben. |
|
 M
Megyek én rendíthetetlenül, csak előre,
De nem tudom, hogy lesz a vége, leszek pőre?
Közben eszembe jutnak a múlt dolgai, rágódok,
Előttem az élet, megyek is… majd bénán halódok… |
|
 M
Kiszámított rend szerint
egykedvűen
hol fenn, hol lenn
körbejár az idő, |
|
 M
Mi értelme lehet egy világítótoronynak,
Hogyha senki nem keresi fényét.
Egy remény...ami egyedül meghal,
Amint virágok méhek nélkül. |
|
 M
Néha, mikor csak ülök elmélázva,
egyszerre visszalépek a múltba
Érdekes, soha meg nem ijedek
úgy látszik, vállalom régi énemet |
|
 M
Mint az Édenkertben, oly béke van
a levegő is tiszta, mennyei,
tavi rózsák fürdőznek a tóban,
magasból folynak édes könnyei. |
|
 M
csodák tükrében
színről-színre látnak, örök jelen
tükröződései a világnak. |
|
 M
Jár házrói-házra nyűtt húrjait verve
Esőben, szélben a hárfás leány,
Szivének minden elfojtott keserve
Megérzik fájó, panaszos dalán. |
|
 M
Koca túrista voltan egykoron,
Montblank tetejéig mentem,
Ahová lift vitt fel csendesen.
Öltözetem elég silány nekem, |
|
 M
Most a múltról kellene beszélnem,
Bánkódnom a te tüzed körül.
Gyengédebb légy, őszintébb, hisz nékem
Te maradtál mára – egyedül... |
|
 M
Ne aggódj, nem lesz közös babánk!
Ugranánk a boldogságba, nagyon szeretném.
Tennélek lepedő redőjébe… tehetném? |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
