|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
De ablakod alatt a régi falakkal szemben képtelen vagy újra éleszteni az elveszett zavartságodat,
akkor kinyitva egy könyvet...és száraz újaddal sorok között járkált tágan figyelve,
és várva az elmúlás pillanatát...hogy a magas szél felkapjon...hogy egyszeriből kiszakítson
amint egy tájfun...szétválassza a fellegeket szemeid várakozása előtt. |
|
 M
Őszbe csavarodik
Lassan hajam szála,
S kopárabb lesz egyre
Elöltem a pálya. |
|
 M
könnycsepp gördül éltes arcomon.
A szívverésed hallgatom a csendben,
és boldog dalok születnek meg bennem. |
|
 M
A bánat elmúlik,
egy-egy pillanatra,
de a lelkemben
örök emléke megmarad. |
|
 M
Nap, búzatáblán
Legelteti fény-nyáját.
Égetően tűz. |
|
 M
Élczes hegyű nyelvek
Szúrnak össze-vissza,
S nem pirulhatok, mert
Fehér vagyok s tiszta; |
|
 M
Most hamvas, bársonyos ruhában virul,
Bíz' nagyon nagy hatással van reám,
arra gondolok legrövidebb éjjen,
milyen volt a múlt, jövő jobb lesz netán? |
|
 M
Az este az éj előszobája,
Innen lépsz be az éjszakába.
Az éj sötét, nyugodt, csendes,
a fáradt emberek pihennek. |
|
 M
Nincsen már könnyem, minek sírjak, nincsen belenyugvás,
Egy, amit tudok, e tetves élet, oly’ haláltusás!
Nincsen már könnyem, minek sírjak, nincsen belenyugvás. |
|
 M
Hiszem, hogy létezik elrejtett kincs,
helyéről senkinek fogalma nincs.
Mesékben olvastam,
kerestem, kutattam, |
|
 M
Olyan, mint mikor gyönge-résen
Vadonba hat egy napsugár
S ösvényt mutat a tévelygőnek
Melyen ismét haza talál. |
|
 M
Már ébredezett a lepke is, mély álmából,
a nap is hozzá simult féltőn, szelíden,
keltegette csókokkal, cirógatva lágyan,
búgó hangon remény országba repítve. |
|
 H
A világnak színházában a lelkeket felöltöztetik,
az ideiglenes testet élő maszkkal,
és a legfőbb vezető tanács előtt,
szent művészetet a játékot előadják nagy szavakkal. |
|
 M
Nem volt arany, sem drágakő
mégis mindent érő.
A szerelem virága
a boldogság, vörös rózsája. |
|
 M
El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban,
A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban.
Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban. |
|
 M
Azt ígérték hogy lehűlés jön,
de már vagy három hete nem esett
még egy egyetlen csepp eső sem,
kutya meleg van, föld is megrepedt |
|
 M
Leszálltam a vonatról,
Leszálltak ott sokan,
Ők törve unalomtól,
Én vígan, boldogan. |
|
 M
Meleg nyár van, mégis fázom,
mint a jég, hideg a lábam.
Fájdalom járja át testem,
nem marad ki egy kis hely sem. |
|
 M
Hívtam közelebb
neki ajánlottam
ernyőmet,karomat,
meleg mosolyomat. |
|
 M
Fény
Ölel...
"Itt vagyok,
Vigyázok rád!" |
|
 M
Szaporán folyik a kemény munka,
orcákon pír nyílik, mint a rózsa,
homlokokon verejtékcsepp neszez,
lomhán fest a nyugalom fotósa. |
|
 M
Neked hagyom érző átölelésem,
Ide már nem kell, bíz' semmi védelem,
Szerelmetes testedbe megérkezem... |
|
 M
Addig facsarom, mig belőle
Világosság árad a földre.
S a csillagokból zúg a szó:
— Ábrándozó! |
|
 M
Jó kiadós esőt hozott,
boldogok voltak a virágok,
a kardvirágok és liliomok,
és a többi nyári virágok. |
|
 M
Láthatatlan kezével
felemelte lelkem
Felhők fölé hófehér
fénybe. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
