|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Sirom legyen riasztó szégyen,
Ne lássam szűnni a nyomort,
És minden baj egy perczben érjen,
Mit századoknak méhe hord. |
|
 M
Tarka pillangó
Tűzvörös rózsabimbón?
Talán kék madár...?
|
|
 M
Csillag hullt alá a tenyerembe...
Honnan jöttél? – kérdezgettem őt.
– Oly magasról érkeztem kezedre,
Hadd pihenjek kissé meg előbb. |
|
 M
Rágott edények régésze vagyok...és barlangász.
Elfogadom őrült távozásodat...és hirtelen
Illedelmesen elűzlek tisztelt mókázó,
De szeretlek toszkán cserépkorsó. |
|
 M
Beteg vagy hát, ismét beteg
S én melletted nem lehelek, —
El is vagy most hagyva talán,
Oh én anyám, édes anyám! |
|
 M
Tizennégy éves koromig így lassan, szeretetben teltek az évek,
Nekem meg halvány sejtésem sem volt, később majd, jó voltodból, hogy élek.
Fölnéztem rád, Te voltál nekem a földre szállt Isten.
Hittem, de nagyon másnak, ilyen apukája nincsen. |
|
 M
Szeretem nézni az égen a felhőket,
magasban köröző égi repülőket,
s gyakran innen lentről integetek nekik,
míg ők Zselic lankás tájait meglesik. |
|
 M
Mind ebben a nagy lármában
Öt kisliba fürdött,
Kimutatva- be szerencsések...hogy a víz megjött-.
Nem féltek...hogy megfáznak...meghűlnek. |
|
 M
Találkozásunk hozza,
S még ébreszt ajkad csókkal
Engem, ha jő a hajnal. |
|
 M
Szeretek — most is úgy mint régen —
A suttogó, zöld lomb alatt
Hintázni, ez a kedvtelésem
A gyermekkorból megmaradt. |
|
 M
És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló,
Még nem áztunk, de megmenekültünk... buszmegálló...
És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló, |
|
 M
Kitárta felém karját,
szelíden gyógyítgatott,
átölelt a napsugár,
kedvesen cirógatott. |
|
 M
Milyen gyorsan eltelt ez a Nyár is,
Ahogyan egy rövid nyári eső,
Két nap közt napfénnyel,
Barbár hővel fenyegetett ő. |
|
 M
Mikor már nem vársz semmit
megnyílik az ég,
s minden mire vágysz
a tiéd. |
|
 M
Ködben nyomasztó járni!
Minden bokor, kő társtalan,
Fától fáig se látni,
Mind maga van. |
|
.jpg) M
A nap már a tetőt áthágta,
De még sugara ott rezeg,
A hol az ágon a madárka
Puha fészkét most lelte meg, — |
|
 M
Capaci utcáit járva,
Kezemben könyvemmel,
S minden tettet látva,
Mit akkor követtek el. |
|
 M
Múltam emlékhalmaz,
De sokat kifogalmaz,
Újjáfogalmaz,
Engem meg bántalmaz. |
|
 M
Néma csend kúszott rajtam,
indáját hátamon éreztem,
már a hajamat fonta,
ám én továbbra se értettem. |
|
 H
Nem segít a könny a bánaton,
át tombol a vágy az álmokon.
Világot adnál,semmit sem kértél
mégis megakadsz egy semmit mondó miértnél? |
|
 M
Egész életemben pozitívan hittem, hogy előre haladtam
De, téves eszmék, állítások rakása vezetett félre.
Így öregen kiderült, nem mentem sehová, magam csak zsákoltam! |
|
 M
Álmodik az erdő
óvó szeretetről,
nyugalmas fészekről,
gondtalan életről. |
|
 H
Volt egy lány, igaz rég volt már.
Imádta a zenét, ez töltötte ki az életét.
Szerette a balettet, a táncot, az életet.
Ő volt apja büszkesége, aki mindent megtett érte. |
|
 H
Múlnak az évek, szállnak, szállnak
Mint a felhő fenn az égen,
Rózsás hajnalból egyszerre
Esthomály lesz észrevétlen. |
|
 M
Fájdalom mardossa lelkem,
Elvesztettem az érzelmem,
Elhagytam valahol sután,
Fennakadt egy magas tuján. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
