|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Szeretném hajam zsinórjába fonni
puha érintésed üde szirmait,
szeretnék a viharban sorompó lenni,
s visszazavarni a szorongás árnyait. |
|
 M
lépnél és nem lehet ez kérdés
és rakja tompa lábad a megértés
még lépni hív a béna holnap
elvérzi alkonyát a nyűtt nap
|
|
 M
Túl sok a kóc, kevés a méz.
Belélegeztelek.
Most próbállak kifújni. |
|
 M
Lágyan rengő fényben
Szűrődik át a nap
Szürkén és hidegen
A fellegek alatt. |
|
 M
Ó, te nagy mesemondó
te cukorsüveges ajkú
- rózsaszínű kolomp -
|
|
 M
Hosszú lesz az az út,
Amíg célomhoz jutok.
Nehézen megyek előre.
Egyszer majd oda érek.
|
|
 M
Tudtad, hogy ez a világ
Csupán mája a tegnapnak?
|
|
 H
s ahogy a vödrön egyet-egyet rándít,
kendője kettős csomója kibomlik,
rá se figyel, egy csöpp gondot se fordít
egyébre – most a dolga köti le, |
|
 H
Szöszinek nincs szerencséje,
Ötödször is megbukott,
A vezetés nem ment neki,
Ezért új csekket kapott. |
|
 H
Álmomban néha, furcsa utakon járok.
Hogy ebből mi a való. s mennyi a képzelet?
Nehéz lenne megmondani,
de fejtegetem a képeket.
|
|
 M
Nem politizálok
Inkább csak elválok.
Szeretem, de minek
Mikor olyan hideg |
|
 M
Rólad álmodtam ősz ízű éjen
Túl a messzeségen, valóság ölében
Vágytalak újra, beléd csitulva
Százszor, ezerszer, újra meg újra
|
|
 M
Mindig jön újabb fény,
nem várt, boldog csoda.
Fogadd kegyesen,
bár aprócska,
|
|
 M
Lassan már több, mint egy hónapja ismerlek,
s még mindig nem tetted meg az első lépéseket.
Karolni karoltál, de csókot lopni sosem akartál. |
|
 H
Állandóan azon elmélkedem
hogyan kezdhetném versemet
a Balassi-strófás kissé már unott
a csokonais, rokokós fonott –
|
|
 H
amikor mocorogni kezd csíraként
bújni, fesleni, kitörni mint a virág
és mikor a magzatvíz kirobban burkából
|
|
 H
Elfáradtam, belefáradtam őszintén élni –
ásót, kapát, csákányt örökre letettem,
valami bűnbeesés csalogat csábítón –
bűnbe süllyedni rózsaillatú kábulatban.
|
|
 H
lehazudnám az eget a földre
csak azt a vadlovat
csak azt a vadlovat ne törd be
|
|
 H
Visz az Út.
Festetlen gondok szöknek tarkómra,
Glóbuszunk fájása fejemre tülepszik, |
|
 H
Tudom, ma megvetik a költőt.
Elűzik, kigúnyolják,
sírjukban forognak veszékelve
a Petőfik és József Attilák.
|
|
 Sz
Az első hóvirág, mely örömet hoz
S az utolsó aranyszínű barack ...
Mi a tavaszba simult. |
|
 Sz
Régen, kint a szigeten,
a romkerti padon,
lángolt még a szerelem,
szünni nem akarón. |
|
 M
Hogy tartsam magam távol tőled?
Mintha megállásra bírhatnám a Földet,
Vagy elolthatnám a tűzvörös Napot,
Ez is olyan lehetetlen, mint én vagyok. |
|
 H
Csend legyen, hisz’ talán még itten,
az őszinte ember ágyán,
álma van az agynak!
|
|
 H
Kedves ismeretlen!
Nem is tudom, hol kezdjem levelem,
Hogy és miképp írjam,
Ideáim milyen sorba rakjam;
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
