|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Ha nincs, akire néha támaszkodhatok,
rólam suttognak a szennyes szájak.
Hiszik, hogy terhem alatt összerogyok,
ez az, amire milliók várnak.
|
|
 H
Éreztétek már?: - Ezt le kell írnom...
Sorok jelennek meg a papíron.
A gondolatok jönnek, vagy érzések
és egyre zúdulnak szívedből a képek.
|
|
 H
G. akkor bizonyosodott meg róla, hogy mindenki szürke átlagembernek tartja, amikor nyugdíjba küldték. Búcsúztatását a legszűkebb körben, emailben bonyolították. |
|
 H
Elvegyülünk egymás között, mint a legyek,
összetett szemeinkben nem látszanak
csak tűnő tekintetek.
|
|
 H
Ki tudja mi vár ránk a papírsivatag üres sorai között…?
Kétségbeesetten kapaszkodunk fel egy Ó-ra vagy egy Í-re,
vagy szívdobogva rejtőzünk el a mozdulatlan „HALÁL” mögött? |
|
 H
Igent mondott halhatatlanságunkra,
- S még, ha újra telik is az idő; -
Mely egyre kegyetlenebbül vés arcomra
Árkokat, s ha csak lim-lom, s minő
|
|
Konokul lapátoltam a poros homokot,
múzsnai múzsa csókolta homlokom.
Arcomra száraz szász homokszem esett
míg Dávid Ferencről írtam lázadó verset.
|
|
 M
Szeretném, ha Hold lehetnék
Ablakodon benézhetnék.
Szívem, lelkem ott feledném
Ezt az egyet, ezt szeretném. |
|
 M
A vadregényes fjord alatt, napkeltekor
Vágtam neki az abszurd küldetésemnek,
Hogy árral szemben úszva át a vad folyót
Értelmet adjak névtelen életemnek. |
|
.jpg) M
Azt hiszem, vége, fel sem tudom fogni,
nem volt semmi, mégis, kit tudok okolni?
Szívemen úgyis folt esett, most is éget, fáj,
nincs már benne semmi, csak egy igaz vágy.
|
|
 M
felsepri a várost az este
átgurul a hold a láthatáron
a játszótéren megdermed a hinta
csillagok gyúlnak a fákon |
|
 M
Most szemem sírva fakad ...
Ahogy hallgatom muzsikánkat.
Kint a jegenyék koronája hasad,
S kit felszólít a Nap, pirkadatot láthat. |
|
 M
Lökött ez a világ ma.
Lökött vak is láthatja.
|
|
 M
Szeretném megmutatni a jót,
hisz erre, mindenkinek szüksége van
Valami jót tenni, igazul
Szebbé tenni a pillanatot
|
|
 H
Még fáj az elcsókolt csókok íze,
még vár tűzhely melege bennem,
de már fekete a remény színe,
engednem kéne, hogy elmenjen. |
|
 M
Csak egy virág, mely elhervad, elszárad,
mi érinthette kezed, és suttogta a vágyat,
mit érezek utánad. |
|
 H
Nagy pelyhekben
hullik a hó,
lassan eljön
a Télapó.
|
|
 M
Kelj fel, és hatalmas mancsoddal
taposd el a kártevők millióit.
Mozdulj, és morzsold szét nemes testeddel
az élősdi vérszopók, undok légióit. |
|
 Sz
kályhádnál ül a múlt,
ő volt,
a jelen rég. |
|
 Sz
Satuként öleljen a karod,
belélegzem a kéjed,
érezni akarom,
a sikoltó léted. |
|
 Sz
Riporter a munkám, a helyzet magaslatán állok,
Minden kis eseményt, hűen kommentálok,
Kedves, drága nézők; kik odahaza ültök,
Képernyőket lesve, csendben elmerültök, |
|
 Sz
A világ legelkeseredettebb bolondja,
Hiába remél, ha elrontja.
A világ legnevetségesebb személye,
Fájdalom, űr a lelkében. |
|
 Sz
Szeretlek! Csak homokkő vagyok,
Mit öröké ostromolnak a habok!
Miért vagyok én a szikla?
Hisz örökké ostromol a vihar! |
|
 M
Hideg éj volt, talán épp január,
Mikor végül elkaptak,
Tudtam, hogy szembeszállni velük kár.
Gonoszul mosolyogtak. |
|
 H
A Nyár egy évszak,
A Napnyugták ellenségesen figyelik egymást.
Gyümölcseit édesítve ehetjük.
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
