|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Józét az Alszegről ismerem,
Úgy mondják: Beteg, az áldott.
|
|
 Sz
Értelemből fűztél gyöngysort,
s akasztottad a nyakamba.
De nekem ilyen lánc nem kell!
Érzelem-bölcső nevelt fel! |
|
 Sz
Nézem, próbálom még sem megy.
Próbálom újra meg újra.
Mindenki csak néz s nevet.
Szánalmat kellt az élet útja, |
|
 Sz
Úgy tűnt, az ősrobbanás
epicentrumában álltam.
Atomok iszonyodtak minden irányban
iszkolt előlem az életakarás. |
|
 Sz
Kettőezer tízet írunk
Előre semmit se tudunk.
Köd takarja a tájat,
Dér lepi be a fákat. |
|
 M
állok csak félszegen feszengve sután
az elmúlt aranykorról ábrándozva
kali juga rohanó sötét áradatába’
bízva: |
|
 M
Hallgatni csak a hangod,
ahogy bókolsz kedvesen,
ujjaid játékát is érezni
forró vágytól izzó testemen. |
|
 Sz
magányosan koppan
az utca kövén,
hol nincsen növény
mi mohón inná az életet. |
|
 Sz
Zord világ...
csak rohanó emberek...
szemükben nincs hit,
eltünt a szeretet... |
|
 Sz
Mint zúg a tenger a végtelenben
szél korbácsolta hullámmal verten
emelkedő és süllyedő háttal
villámló éggel zápor-sírással. |
|
 M
Várhegynek tetején
mily büszke magára,
jövőbe látón…, „ Zrínyi Ilona” vára. |
|
 M
ha száz lábam volna
már várna eger vagy tolna
mátra bükk és minden zord
ahová hetet-havat hord |
|
 M
Elrugaszkodék, hallatszanak meglepő sóhajok,
Ó, jaj! már zuhanok, zuhanok, zuhanok. |
|
 M
Emberek, emberek,
rohanó alakok,
színskála,
hangskála, |
|
 M
A hegyek még hóban fürödtek
Igaz, ilyenkor ez szokás
Tudom, lelépni illene
De fájna még a búcsúzás.
|
|
 M
Az ádáz éjjel ismét lesújtott,
S csak neved suttogása jutott
Éva leszek, s te légy az almám,
Érintésed bűn, de úgy akarnám! |
|
 M
ott ahol senki semmit nem ígér
ott ahol betakar egy puha kéz
és a mesék többé már nem hazudnak
egymásba hajol a tiszta gondolat
|
|
 Sz
hirtelen felismerés csap képen
benn rekedt szavak nem jönnek ki
(érzem) |
|
 Sz
Mert ahogy évszakok évszakot követnek,
újjászülető lelkünk is új létezést nyerhet
ha a végtelen idő sodrába alámerülve
elvesztett hitét megkereste. |
|
 M
Mint a finom tökösrétes
A naplopás ó mi édes |
|
 M
Édes veszedelem, mely szemhéjad alatt van,
Elöttem mutatkozol fáradtan,
Azokkal a kidülledt, lüktető mellekkel,
Melyekre az agyag ráfekszik kényelmesen majd. |
|
 M
Sivatagban sok a por
Nem áll másból, homokból.
Egyik homok kérdi hol,
Hol születtél homokból? |
|
 Sz |
|
 M
Földbe szíjazott vaspántokon kattognak az első
szerelvény rozsdasárga fénylakkjai felnyalva
a csipás szemű peron hézagjait – a tömeg beront: ébredek |
|
 Sz
Hangomat elnyelik a kéklő fellegek,
Egy nap tudom oda úgy is elmegyek.
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
