|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Szorítsd össze a fogad, ne mondd ki, ha fáj
Nem érti a hangos világ a másik halk szavát
Ne mondd ki, ha fáj a lélek, nem érti azt senki sem
Nem érdekli a többi embert, hogy a másik mit üzen.
|
|
 M
Kitaszított lettem, már nincsen szükség rám,
Eltűnt felőlem a védelmet adó szárny.
Nincs már zsebkendőm, mi könnyemet itatja,
Nincs már a szív, mely szívem vigasztalja. |
|
 M
s a bor -,
ha látod színét,
gyertyafényben aranylót,
fejtenéd-e titkát? |
|
 H
Látom léptedet
Ahogy fönnjársz az égen,
Puha-éjbe mélyülő sötétben
Némán és fehéren, |
|
 M
régen hiányoddal
aj, de régen élek,
hargita-fenyérek
zöldjén térdre esve... |
|
 H
Vidáman nevet a Nap,
éjjel van mégis |
|
 Z
Csak azt ne mondd, hogy még várjak,
hogy lassan hömpölyög a megoldás a mélyből,
csak azt ne mondd, hogy az ég vásznára
vakító csillagokat varázsolsz a sötétből.
|
|
 Z
sárgadélutánok rántanak az estig
a lámpasor merev burkai
bezárt fényük eresztik
|
|
 Z
- Gyere hamar drága szépem,
Öled tüze elemészen..
Pirkadatig jóra vágyva ,
Hancúrozzunk a boglyába!
|
|
 M
(a földre roskadok)
üresség kong itt belülről:
halk lélegzet semmi több
távolról hallom a világot |
|
 Sz
Vándor, állj meg e hegytetőn,
lábaid előtt kitárul a táj,
gulya bóklászik távoli legelőn,
kis falvak házain szikrázik a nyár. |
|
 Sz
Az Égen... egy madár, egy csillag sem lüktet.
Az Ég feletted fáradt lett.
Hé, Elemér ! ... szemhéjad összeszorítsd ! |
|
 Sz
hiányok kútja egyre mélyülő üresség
hasad a szívet megfacsarva |
|
 Sz
Nem adom fel, de nem ám!
Erre tanított engem a hazám,
S benne az én legszebb ékességem
Az én drága-jó- szerető ÉDESANYÁM! |
|
 H
Feszegetem a ládát,
Fogom az istenlábát.
Az izmusoknak hona
Földnek minden lakója.
|
|
 H
Sav kavalkád
Órákon át
Édes az émelygés
|
|
 M
Építem a fantáziám szüleményét,
És megjelenik túlvilági lényként, |
|
 M
Szép Somogy-országom,szűkebb pátriám
érted dobog szivem,ideköt e táj,
bármerre is barangolok országoknak útján.
|
|
 M
Eladom,
Mert eladó
|
|
 M
Hosszú út előttem
Árpád vezér nyomán,
rég vágyom megtudni, hol kezdődik hazám.
|
|
 M
De kérlek, hogy vigyetek majd, haza az erdőbe,
a Bükknek tetejére, s ne egy temetőbe.
Ott leszek ha jártok, a zörgő avarban,
minden zöld levélen, a lehulló makkban,
|
|
 M
Jó idő van, s egyszercsak eltűnik a nap
Elfedte egy felhő, csak egy pillanat
És újra ragyogó kék az ég |
|
 H
csendben hallgatom
ahogy alszik a város.
ablakon át neszez
a nappali fáradtság.
|
|
 H
Lennék napfény,
mi lágyan simogat.
Lennék szellő,
mi hajat borzolgat.
|
|
 H
Csak néztelek, néztelek
Hosszan és némán,
Barangoltam
Zöld-levél szemeid dombján,
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
