|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Édes veszedelem, mely szemhéjad alatt van,
Elöttem mutatkozol fáradtan,
Azokkal a kidülledt, lüktető mellekkel,
Melyekre az agyag ráfekszik kényelmesen majd.
Lassan, lassan kialszol belőlem...
Mellkasomban egy labda vergődik,
S nappal a járdára gurul,
Elhagyva a Tavaszt maga után, odakint.
S a víztől áztatott földből,
Kinőtt fák törzsein, nyúlánk ágain lassan virágok lesznek.
Világító Nap, mondd gyorsan nekem,
Mennyi a szűzlány a kikeletben?
Elveszett horizont, vörös ajakkal,
Mely csókolja fején az Éj határát.
S a darvak visszajöttek,
Csak a Tavaszban add,hogy a betegek elhaljanak...
Itt benned ismerjék meg a földnek titkát. |
|
|
- január 16 2010 03:21:17
szép - és annak ellentéte ...
feszül! |
- január 16 2010 06:38:17
A vers még csak tetszik, de hol hallottál szűzlányokról ?
Jaaa !!! Te még hiszel a mesékben ... |
- január 16 2010 13:18:02
Kedves Elemér!
Versed sokkal többet rejt címénél, Nagyon jó!
üdv:gufi |
- január 17 2010 19:51:37
Tetszett, csodás képek. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 18. péntek,
Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
