|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Itt porlad teste
emberi lénynek,
kinek emléke
ködbe veszett.
|
|
 M
Lelkem most csendre vágyik.
Nézem a múló perceket.
Szeretném újra élni.
De már nem lehet. |
|
 H
Az est közeledtével, a feltámadó szélben
a falevél is zizzenve megrezdül és hogy
melenget utolsó erejével a bágyadt napsugár.
|
|
 H
Szeretője vagyok
Én a napsugárnak.
Szeretője vagyok
Én az igazságnak. |
|
 H
Te tudod, hogy mi a pajta?
Nincsen sehol ablak rajta,
s nagy ajtaján, hogyha kint vagy,
elkísér a szénaillat,
|
|
 H
Álmodó szemeim rád csukón hagyom
Gondolatom végtelen spirál |
|
 H
Ugye tudod, miben különbözik
A holló és az íróasztal?
Nem? Nos, legalább eme rejtély majd
Hosszú asztalomnál marasztal.
|
|
 Sz
Aztán megmart,
sebet ejtett rajtam
mérget bocsájtott belém |
|
 M
-Miért koromsötét az éjszaka? érdeklődik baglyacska -
-Mert elfogyott a fehér festék -feleli okoska. |
|
 M
Jajj, alkatod egy hosszú ... ritka kivonat,
Háló, mellyel áldozataidat fogod,
Rongyos, buja tekintetek átkarolnak,
Míg Te selyem ruhádban a szentet mutatod.
|
|
 M
miért fakaszt bennünk
balhitet a kétség
miért nem szabad tennünk
csalós a múlt és a reménység |
|
 H
Örökkévalóság?
- amibe bele jajdul minden újra és újra elmúló pillanat,
(elszáll, de bennünk örökkön megmarad)
|
|
 H
Minden harmatcseppjét
ízlelni akarom az éveknek,
szellő lágy simogatását
érezni akarom az életnek.
|
|
 H
Figyeltelek. A hazugság fonnyadt
illata áradt felőled. Arcodon
a fakó önimádat.
|
|
 H
Tóbiásról szőtt mese,
kinek felesége Sára,
ne juthasson sose
apokrif íratok sorsára! |
|
 H
Tiszta verés volt – véres, buktató -
elestem ahogy köll - végem?...–
Pokolfajzata férfi: - nők Őrülete - |
|
 H
Végtelennek tűnő hosszú tél után
felragyog a nap, sugarát ontja rám,
szórja a tavasz virágok illatát,
átszabja a bokrok téli ruháját.
|
|
 H
Azt hittem jobban fog fájni,
ha elmúlik az érzelem.
De lehet ,hogy ez sosem volt
IGAZ SZERELEM!
|
|
 H
Törzsek között
Nyíló orchidea-szirom
Ha ajkamra forr,
Harmatját nyelem |
|
 H
Azt hittük tavaszodik
És mindenki álmodik.
Én is álmodtam szépet
Zöldellő tarka rétet.
|
|
 H
Megint tavasz van. Márciusra hajlik, |
|
 H
Itt van az ünnep,
lám éled a táj.
S nyílik csak nyílik,
a sok szép virág.
|
|
 H
Sajnálom, ha feléd száll a füstöm, |
|
 H
A szél hideg lehellete, ébreszti az erdőt, márciusi hóesés
von mindenre fehér lepelt. Apró hóvirágok kandikálnak
elő a földből, fehér fejecskéjükkel bátran hirdetve’
Tavaszhozó szellő közeleg.
|
|
 H
Túl sok az ajtó, túl sok a kulcslyuk,
A táblán két jel: „Balra” és „Jobbra”,
S megint ugyanazt a nótát fújjuk:
Dönts, Alice, dönts már! Erre vagy arra?
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
