|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Cs
Fázom,
s magamra húzom
takaróm. |
|
 H
Felbuktam árnyamban,- megijesztett
- hirtelen zúdultak emlékeim...
a múlt fátyolos kísértetei: -
tűnt arcunkra rákékült rézmetszet.
|
|
 Sz
Árnyak repkednek most ezen a csendes, sötét éjszakán
Körbe a falakon, felkúsznak a mennyezetre, habár
Lábuk nincs, de mégis járnak, kezük nincs, de mégis másznak
Ha fény jő valahonnan, felhatalmasodnak, óriásokká válnak. |
|
 G
A szakadék felett állok én egymagam
S csendben tekinték alám fájva; de halad
Égbolton a viharfelhők zúgó hada
„A mély elnyelte kincsem!” – ezt sikoltottam.
|
|
 G
Nincs más kiút, a szívem meghasadt,
Körülöttem a sok széthullt darab.
Testem fáj és lázban ég,
Mintha meztelenül, havon feküdnék. |
|
 Gy
Virág lennék lágy szirommal
Ölelnélek illatommal
A kelyhemből itatnálak
Levelemmel karolnálak. |
|
 Sz
Hol a színek új életre kelnek,
Dzsungeleknél mélyebbek a vermek.
Csapdát állít ott a vad a vadnak.
S az emberek istenek maradnak.
|
|
 Sz
Majd bebújt az asszonyához,
Megölelte kedvesen,
Kiskifli nagykifli pózban,
Simogatta édesen. |
|
 Sz
Mikor keleten álmából ébred
Pírban égő arccal, vágy és sóvárgás
Csillan szerelem-könnyes szemében
Kedvesét siratva az elmúlás.
|
|
 Sz
Hosszú úszó fényes szivar
Mit a fák ága eltakar.
Bennem mély nyomot hagyott,
Nem álmodtam, ébren vagyok. |
|
 Sz
Röpke óra alatt
elérem Fehérvárt,
valahai régmúlt királyok városát. |
|
 H
Csak prózában tudok beszélni róla,
nem fényezheti rím, se' ékes szólam,
a pokol árnyékát hozom felszínre,
cicomázni kegyeletsértő is lenne.
|
|
 H
Szürke felhők bánat könnyei,
őszi fák holt leveleit veri,
tócsák tükrében nézi önmagát,
s az égben csapkodja ostorát. |
|
 H
Kínzó fájdalmam sikítani vágyna, de hangja megcsuklik minden pillanatban,
szívem zakatolva nyög, elmém már szürke köd fedi, s holnap hajnalban,
beteljesül ígéretem a világnak, kiöntöm lelkem s tán ettől jobb leszek,
biztos jobb lesz majd, nem baj, ha most még reszketek, s szenvedek. |
|
 H
Szüzessége kihívóan tárult
Erőtlenül ámult...s Én bámultam
Mint borjú a kapuját.
|
|
 H
Járja az óramutató
monoton, zord táncát
tobzódik térben, időben,
a végtelen árján.
|
|
 H
Inkább tudjak mindenről,
Mielőtt ez lesz, ami megöl,
Megértek mindenkit, mert magamat nem tudom,
Segítenék, de nem hagyod.
|
|
 Sz
„Jöjj, folyjon most hűen szikár szavad
fehér-feketén nyersen koppanva -
nyitott sorok közén hagyjad magad,
törjél elő, igazat hallatva..!
|
|
 H
Átölel a szemed
Simogat az ajkad
Meggyógyít a hangod
Éltet érintésed
|
|
 Gy
egykor veled:
mindent
- életet halált
bizalmat árulást
fájdalmat reményt
|
|
 Gy
Lehet egy időre
írásom halasztom.
Megkopott lantomat
a szegre akasztom |
|
 Gy
Ez egy írka-firka
Tele vele az írka.
Se füle, se farka
Csak oda kaparta.
|
|
 Gy
Ím e zöld kert mily illatos
ki az ott, ki füvet tapos
megnézem én közelebbről
milyen lehet vajon szemből?
|
|
 Gy
Hargita csúcsainak hívogató
szava.
Suttogják:Gyere haza!!
|
|
 Gy
Nyugalom a jelszavuk már réges-rég.
Pató Pál úr tudta, bár nem volt spanyol,
Igaz nagyon: - „Ej, ráérünk arra még" |
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
