|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Ó, Federico García Lorca...,
ha lábam sajog, s agyam löttyedt torta,
hogyan emelkedhetném fel
művészi magasodra – szonettokra?
|
|
 M
Szobrok sorakoznak egy hatalmas kertben,
Felirattal állnak méltósággal, csendben.
Ősi emlékeket idéznek elő…
Nem moshatja őket, semmiféle eső.
|
|
 Gy
Bejárva a nagyvilágot
szomorú volt amit látott
e városban az Úr szeme.
Sehogy nem volt ez kedvire !
|
|
 Gy
Ózon köpenyével gyermekeit óvja,
fáradhatatlanul a köreit rója.
Földanyánk ölén létünk bölcsője,
csillagok között lesz temetője.
|
|
 Gy
Valahol messze, sóhaj száll az éjszakában,
Új élet érkezett, e földi világra sietve,
Aprócska kis csillag, fent a végtelenben. |
|
 Gy
Szeretlek Édesem,
én drága hitvesem,
életem párja,
szívem virága! |
|
 Cs
Lágy szellő simogat ,
fekszem az avaron,
kergetek álmokat,
mint felhőket a nap. |
|
 Cs
Idelenn a földön
búsul egy kis hangya,
és éhezik, szomjazik, |
|
 G
Mert szerelmünk bűnös, tudod!
Ez elvette ép eszem.
Ha azt mondod, lopjak, csaljak,
öljek – hát én megteszem... |
|
 Sz |
|
 G
a sósvizen homokos partra torlik
fekete rögként kötődik a mocsok
a víz kicsap és visszarobog
és vele téged hátrahagy |
|
 Sz
Én virág voltam…
Egy szép, szilaj legény kalapjára fűzött,
Eddig hitegetett, azután eltűzött.
|
|
 Sz
Zebrán mentünk át az úton
Rád szóltam, vigyázz jól tudom.
Jött az autó, meg se állt,
Bennem a lélek tovaszállt. |
|
 Cs
Majd átadva magam a messzeségnek,
tűnődve figyelem, hogyan tűnik el minden
a horizonton, karba tett kézzel a föld és az ég. |
|
 Sz
léptek a járdán,
a fiú, ki várt rám,
porladó sárga rózsa,
szirmai sárba hullva, |
|
 Sz
Fürge kezek
mély zsebek
haszna,
ha van -
itt nem marad. |
|
 M
Hol volt és hol nem, a Dunán innen,
Az idő széttép, történhet minden.
Volt egy barátság, vagy talán nem is volt,
Volt-e olyan barát, aki szívében hord? |
|
 Sz
Újult erővel csap fel a mélyből
A vulkánok elsöprő okádmánya,
Fejvesztve menekül, ki csak lát,
Szedi sátorfáját, vagy hal a lávába. |
|
 Cs
Messze az égen a csillagok égnek,
hírnöke vagyok az éjjeli fénynek.
Látom a múltat, a jövőbe látok,
itt vagyok köztetek, gyógyító látnok. |
|
 Gy
Nem szerettem – bár óvatosan bántott –
a frissen tömött, púpos szalmazsákot.
|
|
 Gy
A rulett olyan, mint szépasszony szeme
Elveszted tőle az eszed és belé szeretsz. |
|
 Gy
Aztán egyszer észre sem vette
Kopni kezdett a fényes leple
Nem kereste senki sem már
Egyetlen szóra hiába vár |
|
 Gy
Lépnék én, de nem tudok
s ha tudnék, vajon hová?
Megszakadt életnek pecsétje,
némán mutat a föld alá. |
|
 Gy
Zúgó szélben, falevél susogva beszél,
beszél-vagy, sír talán..vágy a nyár után?
|
|
 Cs
Hát az ilyen fura alak
Ki ecsetre, pennára kap,
Bizony a fenének nem kell.
Nem lehet az rendes ember !
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
