|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
CCCLXIII. szonett
Messzeségvágyta végtelen Idő, -
Álmatlan éjeken sóhajt a magány
- Mit, miért, ugyan hol, s kérdem, - minő
Teret karolhat egy cseppnyi boldogság?
Mikor keleten álmából ébred
Pírban égő arccal, vágy és sóvárgás
Csillan szerelem-könnyes szemében
Kedvesét siratva az elmúlás.
Még a korai Est-hajnal csillaga
Látni véli utolsó pillanatát,
Hol elveszejti őt az ég pallosa;
- Nyugaton, a kegyetlen látóhatár, -
Ki szívtelen, mint a mostoha,
- Riadt szemekre álmot hintő Halál!
20100417
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
|
|
|
- április 20 2010 22:35:46
Szia! Érdekes vers, szép képekkel Kétszer is elolvastam, és tetszett Gratulálok: Ekka |
- április 21 2010 05:34:28
 ((Szép!Gratulálok!!! |
- április 21 2010 07:20:50
Jó vers a meddő időről.
Üdv, hubart |
- április 21 2010 09:02:40
Az idő nem kérdezi mehet-e.
A végtelen időnek az ember cseppnyi boldogsága vajon hányad része?
Szeretettel Joli |
- április 21 2010 11:37:24
Tetszett, szép.
Üdv:Gizi |
- április 21 2010 16:11:19
Ez vagy te. Egyedi és utánozhatatlan. |
- április 21 2010 17:24:54
Kedves Lajos!
Csodás szonettben írod meg a minden napok ébredését múlását.
üdv:gufi |
- április 22 2010 15:51:28
Köszönöm, hogy magas színvonalú szonettedet olvashattam, gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
