|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Későn kezdtem újra verseket írni
Elvesztegetett éveket kár vissza sírni
|
|
 Gy
Új vidék, izgatott csend mélán körülölel,
Láthatatlan kéz vezetett - hazaértem..
Türkizszín nyírfák magasodnak messze,
Tarka harkály krónikát ró agg fatörzsbe. |
|
 Gy
Először az ember az élvezet után áhítozik,
Később egy jó életért,
Mindezek után egy kis orvosságért
Mellyel a fájdalmat csillapítja, |
|
 Gy
csak lélegzem vígan,mert könnyem már nincs...
Ajkamon az ének a kincs! |
|
 Gy
Merülj belém áhítattal,
Könnyű feledést zöld folyammal,
Érzed ugye? Nem fáj semmi,
Elméd nem kell túlterhelni... |
|
 Gy
Egyedül vagyok, egy láncra vert kutya,
száműzött, kidobott senkinek sem kell,
magányos szívem szerelmet már nem lel, |
|
 Gy
Örülünk, ha észrevesznek
Ki vagy épp feltűnni vágyunk
Észlelésünk központja a testünk |
|
 Gy
Kezdetben minden ember
Csak egy idegen,
Az érzelmeit, életét
Nem ismered, |
|
 Gy
Csillámos égboltra írom verseim
Nyirkos talajba ültetem sorait
Szerelem tüzébe vetem rímeit
S világgá éneklem lelkeim. |
|
 Gy
Idővel múlik minden
Azt érzem bent a szívben.
Vele múlik a bánat,
Emlékek tovaszállnak. |
|
 Gy
Idő nem áll meg begyógyítani sebedet,
Elvéreznél, ha rajta múlna,
Sírhatsz, kiálthatsz, sóhajthatsz bármily keserveset, |
|
 Gy
Előttem álltál, fel kellett Rád néznem!
Két karodba kapva, megforgattál,
én sikongattam, Te csókolgattál.
Mért kell, hogy minden szép emlék így fájjon? |
|
 G
Hajatokba fontam hold sugarát
szemetekbe csempésztem óceánt
arcotokra festettem rózsás kertemet
szívetekbe leheltem lelkemet. |
|
 SZ
Idegsodronyok
acélkék fájdalmait
sikítja világgá nyerítve... |
|
 H
Gyönyörű,illatos lehellet von körém koszorút...
a tavasz illata bársonyos selymével körülölelt...
s csendjével,illatával elűzött minden sötét borút...
megriasztott tőlem minden ártó, fekete felleget...
|
|
 V
Szívembe zártam szenvedélyes szerelmedet,
Mikor megpillantottam gyönyörű szemeidet.
Nem szóltunk mi,csak vágyaink meséltek,
Átöleltél,megcsókoltál,érzelmeink regéltek. |
|
 H
Szomorkás délutánba csavarva testem,
Felhősen szép életem magamba rejtem,
Fák borulnak sírva elázott fejemre,
Vér-buzgár csordogál tompult ereimbe’. |
|
 H
Már nem fáj, nem ég,ha
arcomba vág a szél
s szárazra fújva
kicsípi, sebet tép |
|
 H
Két aprócska lábnyom csupán
Látni vélem, ki hagyta ott
Koszorúval a homlokán
Két kanna vízzel távozott
|
|
 H
Kezembe fogtam a derekad,
hisz akartad, könnyeiddel hívtál.
Mozdulataid vágyták az ölelésem.
Hiába toltál el magadtól.
|
|
 Cs
Messzi-messzi utakat bejárva,
őseink nyomait mindenütt látva, |
|
 Gy
Sötétben bolyongó álmaim
megálltak a valóság küszöbén.
|
|
 Gy
Emlékek születtek egy esős napon,
Úgy döntöttem, az enyémet hazahozom.
S, hogy belül mi mindent rejtettem el?
Cseppentek egy cseppet e versemmel. |
|
 Gy
Bégetve széled szét lassan a balga nyáj,
Vénülő bojtárom, ne henyélj, talpra állj!
|
|
 Gy
Ha tehetném átölelném.
Karomba venném,
Simogatnám, megnyugtatnám.
Csendesen ringatnám. |
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
