|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Ó, százezerszer átkozott üvegképmás,
Mint dögvész, fekély, béka és sáskajárás,
Pokolként forrongó éjjeli tűzeső,
Minden gonoszt átható eleven erő, |
|
 Sz
Égő csipkebokrod vagyok!
Puhán hamuként lehullok,
hogy nagy hittel rám csodálkozz...
Kizárt magából a város! |
|
 Sz
Végre a tél alulmaradt,
Elvesztette erejét,
A tavasz, mint régi bajnok,
Most is átvette helyét. |
|
 M
Szülinapos kis leányka!
Ezelőtt még fél órával,
nem sejtettük, hogy itt leszünk
köszönteni bokrétával. |
|
 M
Minden nap megér egy pillanatot,
minden pillanat elsodor egy napot,
|
|
 M
Az elbeszélő múlt,
Horkoló lény, ki elsők között elalszik,
És mosolyog, ha a dolgok rossz úton haladnak,
Bűnbakot talál Ő hibáin. |
|
 M
Rí az ég alja
Ríok Én is…
|
|
 M
Ne zavarjatok most csendes elmélkedésemben,
Amíg önmagamba zártan ülök, néma csendben. |
|
 M
Birtokba veszi az agy minden zugát
a gondolat bénultan hull egyre alább.
Néma a kín,a hang elakad
szívemben az élet lüktetve fáj tovább. |
|
 M
Hegyre értem, belátom a határt,
A rám rótt terhet nem viszem tovább,
Völgybe nézek tágult nagy szemekkel,
S ott lent rajtam mulat minden ember. |
|
 M
Lusta alkony becézte a dombokat
Fáradt napfény ölelte az ormokat
Ereimben sem lüktetett úgy a vér
Lassan a világ is nyugovóra tér |
|
 M
Búcsúzom a csendtől, marja lelkemet.
Elhagyom a magányt, bús kisértetet.
A könnyet mi végiggördül arcomon...
Nem siratom többé múltamat ... nem fogom. |
|
 M
Menj fel matróz az árbócra
Látod e onnan az égboltot?
Ha a földet is látod
kiáltsál egy nagyot. |
|
 M
Miért fáj a szív, amit száj kimond
és pont az Övé, aki sebet éget?
Minden szava fáj!
|
|
 M
Gyere Kedves,
Nézzünk körül a mocsárban,
Sötét fenyves
Völgyének árnyában. |
|
 M
Csak üldögélek elmerengve,
fáradt vándor, ki megpihen .
Árnyékfoszlányok szőnek körbe
alig derengő reggelen . |
|
 M
A fény millió kis darabra ömlött,
s zöld szárra fűzött apró, izzó gömbök
pöttyözték át a hajladozó rétet,
|
|
 M
Megszomjazva, ingben, glóriában
Iddogáltam az Astoriában.
Született ott egykor számos ének,
Hirdetője Ady szellemének.
|
|
 M
Sarokba dobtak, elfeledtek
régen, de sokat pengettek…
Húrjaim most szakadva lógnak
valaha belőlem dalok szóltak:
|
|
 M
Nézem a szobát, most üresen áll,
nincs tőle üzenet, nyom nélkül jár,
nem tud megbántani, mindegy, mit mond,
tudom, hogy elfelejt, ez itt a gond. |
|
 M
Köztünk él az ezüstlándzsa, mi Krisztus szívébe vájt,
Acélhegyén csillanó fénnyel elnyelvén a homályt, |
|
.jpg) H
Menekülök a világtól,
Menekülök a bánattól.
Bújok asszony mellé éjjel,
Szeretkezek igaz kéjjel.
|
|
 H
Egy általad kapott szép álmodás...
egy karjaidban átélt vágyakozás...
egy puha selyemmel álmodott varázs...
egy mindig is elbújtan,de égő parázs...
|
|
 V
Mikor úgy érzed bezárul előtted minden ajtó,
Ajkadat nem hagyja el már csak a jaj szó ,
Úgy érzed erőd elhagy,vége a csodának,
Nem akarsz élni a jövőnek,csak a mának. |
|
 M
A vízparton Bandi bús,
nincs a horgon friss halhús.
Nem fityeg ott, csak a horog,
mire kukac kunkorodott.
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
