Nehéz kalapács
csapkod izzó szögeket.
Önvád az ács, - kéri a bitót.
Jó vastag a rács
mely kínzó múlt kohóiból ered
és őrzi a megtévedt csíkos kiscsikót.
Idegsodronyok
acélkék fájdalmait
sikítja világgá nyerítve...
Hideg tél zokog,
olvadva-fagyva ás gödröt ma itt.
- és az elme mint vadállat kiterítve.
Adtok-e csókot
a döglődő nyakára?
- vagy haláltusája megmarad?
Régen íródott
szörnyű történet iszonyú ára
e pusztába kiáltó sötét színdarab.
mezeimarianna - május 23 2010 07:14:20
Remek vers!!Gratulálok!!!
giziszalay - május 23 2010 07:32:17
Az önvád szigorú bíró.Tetszett
Üdv:Gizi
Sancho - május 23 2010 08:29:02
Szia szisz haver!
Nincs neked semmi bajod, csak most lehet az időjárás, vagy a május tett be neked. Szép is a szertelem, de vak mint a vágány.
Ne öld magad!
Grt. Sancho
Metallica - május 23 2010 11:14:50
Fura elmebaj szerelmesnek lenni. Azért is születhetnek remek versek.
Üdv: István
BelasziGeorgina - május 23 2010 13:01:26
Huh, nagyon tetszik :-D
heaven - május 23 2010 14:45:31
Érdekes. Kár, hogy nem jöttél a találkozóra. Azért remélem a meglepi célba ért!!
pircsi47 - május 23 2010 16:30:34
István! csatlakozom hozzád, fura elmebaj szerelmesnek lenni, néhányszor én is leírtam nyüglődéseimet, de már csak emlék.
Sziszifusz a versed olyan jó, gratulálok és jó az a szerelem, van mire emlékezni!
Üdvözöllek: Pircsi
hubart - május 23 2010 17:22:57
Nagyszerű a versed, Barátom! Kemény sorok, öniróniával fűszerezve.
Üdv, Feri
sziszifusz - május 23 2010 20:55:30
Köszönöm a véleményeket!
vali75 - május 23 2010 20:58:21
Nagyon tetszik a versed!Remekül megírtad!
Szeretettel:Vali.
lenabelicosa - május 25 2010 11:57:09
A múlt még fogva tart, az önvád sakkot ad. Ám ezt a támadást ki tudod és ki is fogod védeni, fel a fejjel! Múlt tetteit kisöpri a szél, szívedet körbefonja a fény.
Szép is a szertelem, de vak mint a vágány.
