|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Lusta alkony becézte a dombokat
Fáradt napfény ölelte az ormokat
Ereimben sem lüktetett úgy a vér
Lassan a világ is nyugovóra tér
Izzott a horizont még utoljára
Tekintetem veszett ködös homályba
Vöröslő Napkontúrt ringatott a völgy
Ábrándozó mókust altatott a tölgy
Osont, mellém telepedett az este
Rám nehezült sötét, holdfényes teste
Riadt szememben fénylettek csillagok
Sápadt hold tükrében megnyugodhatok
Fekete árnyak álltak, mint az őrök
Csak úgy aranylottak a búzakörök
Repülő csészealjon utazgattam
E csodát az ufóknak mutogattam…
|
|
|
- május 26 2010 14:10:22
Szép kis vers, de még ufók is?
üdv: Pircsi  |
- május 26 2010 14:46:45
Egy kis csavar a végén
Köszi |
- május 26 2010 18:54:11
Őkis lássanak már valami szépet! Ha már annyira ácsingóznak a Földért |
- május 26 2010 19:57:57
Jó, ötletes!
T |
- május 27 2010 04:13:02
Gratulálok!!! |
- május 27 2010 06:07:49
szép az alkony |
- május 27 2010 06:59:42
Szép tájleíró versed végén ott a kozmikus varázslat, ettől válik alkotásod érdekessé.
Szeretettel, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
