|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Őszöm aranyveretes ablakába
Arcod festékillatú ragyogása
Bódultan lengi be lelkemnek vásznát:
Visszaálmodlak.
|
|
 MM
fordulj a fény felé,
ragyogj vissza a Napra,
elpazarolja sugarát,
ha nem szívod magadba,
mosolyogj hát a Napra!
|
|
 MM
Én látom igazi színeid,világod
A szeretet fényének adj parancsot
A lelked kristály prizmáján át nyitod,
Nap vidám sárgát, az érlelő narancsot
|
|
 MM
Elsárgult levélhad megpörögve táncol,
köztük a metsző szél visítva viháncol.
Meggyötört tölgyfaág válla között átszól,
potyogó gesztenyét hűlő földhöz láncol. |
|
 MM
Bonbont vittem neki ajándékba,
csak hogy mosolyt csaljak édes arcára. |
|
 MM
Hiányodat ölelve
forgolódom az ágyon,
ölelnélek újra,és újra,
de várni rád nem fogok. |
|
 N
Ha ezen a parton kiköt Kharon ladikja,
talán fájdalmat érzek majd...
utolsó lélegzetével telt bódult sóhaja
szabad-vágyó lelkemnek utat ad...
|
|
 N
Örökre elaludtál: te, hogy álmodnál,
Mert meghaltál mi ott leszünk sírodnál.
Nem hallasz, és már nem is érzel,
Fogod magad, s az egekbe mész fel.
|
|
 MM
Mint kazalba rakott árvalányhaj asztag
Szőke léptű Alföld, pusztádon marasztalsz
|
|
 N
Oly jó, hogy az álmok szabadon szállhatnak,
felrúgva minden szabályt, bárhova eljutnak. |
|
 N
Fényben állok
fényért élek,
köddé válok
lét emléknek.
|
|
 MM
Fagyos őszi szél
reszketve reméli tél
meghitt örömét.
|
|
 MM
Tiltott csapás eleme
A szamuráj létnek,
Kérdőjeles mentalitás,
Ami jelenti a véget,
|
|
 Gy
Már megnőttek, néha együtt
ünnepelni jönnek,
a magány erős falai
akkor összedőlnek. |
|
 Gy
Fényes tócsákba hulló levél rezzen össze,
vigyáz a csend-sikoly gyémánthegye,
nehogy az éj közeledtét megsebezze. |
|
 Gy
Sejtelmesen
körvonalazódik
a megtépázott
én-lelet.
|
|
 Gy
Merre nyaralsz te Nyár…
Veled ment sok kismadár…?
Itt maradt egy napsugár…
Ragyogj hát, ragyogjál…! |
|
 MM
Az időnek, e hálátlan nagyúrnak,
kérges ujjai közt, fehér hajszálaim,
mint hegedűhúr búgnak.
|
|
 MM
míg mások dúskálhatnak
a tavasz tobzódó asztalán.
Nem marad nekem más
csak az emlékező magány |
|
 N
nincs zörej, csak a sás susogása hallik,
a hajnalka feje le a földig hajlik,
talpunk alatt még a nesz is elszenderül,
Isten szent békéje kis házunkra terül. |
|
 N
Mindegy már nekem, nélküled nincs életem,
Hát kérlek csak te maradj, te légy nekem.
Légy enyém, vagy örök végzetem,
Szárnyaljunk át; magas dombokon, s hegyeken. |
|
 N
Szürke felhőtlen az ég,
Nem virít a tarka rét.
Csillagok se ragyognak,
A tengerek hallgatnak.
|
|
 N
szikrázó szépségű szemed tüzébe szemem ha részegül
szivárványszín égmélynyi szabadság felettünk
szorul a szürke értelem - talán szerettünk? |
|
 N
Mosolyogva, mécsesként eltörött.
Azóta ha százszor is láttam,
Nem is üdvözöltem,
Csak záporában áztam |
|
 N
Hátad mögé rejted a véres vonalú kést,
Mosolyogsz, akár bűntelen kezű mártír;
Pedig tudjuk jól: fölém az átkos szenvedést
Tenmagad arattad fel, mint gyilkos vámpír. |
|
|
|
Ma 2026. október 19. hétfő,
Nándor napja van.
Holnap Vendel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
