|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Talpad ragadjon a talajhoz,
karod tárd szét, légy keresztté
magasra - fel! fejed fölé!
Némuljon el hangod örökre, |
|
 M
talán a régi naplementén
még valaki átmelegszik
aki olyan nagyon árva
mint én voltam sokat |
|
 M
összerezzent, gyomrodba mar
szabadulnál tőle hamar
mégis tart, és nem ereszt |
|
 V
A világ szívünkben tükröződik,
mindenki másképp éli meg.
Kinek a szíve túl gyanakvó,
nem láthat jót, helyén valót, |
|
 V
Hangja karcosan, aztán robajló zörejjel szól,
Vad áramlat korbácsol végig a horizontról,
Mintha titáni sziklákat vernének a légnek:
Remeg a felhőzet, s viharhangja van az égnek. |
|
 V
Csak a remény éltet
mert élteti a létet
ha kialszik lángja
sötét fátylat a Világra |
|
 M
Tűz ropog a tenger partján,
Elmerengek ajkad csókján,
Hangod akár dal a zongorán.
Karodban csak boldogság vár. |
|
 M
Az idő lélegzik titokzatosan,
csak fehér takaró, nincs űzött vad,
tompul a fény, árny lesz belőle csupán,
egy új csillagfény csillámló talány. |
|
 M
Függő lettem azt hiszem,
Jó kis klub ez szeretem.
Reggel, hogy ha felkelek
begépelem versemet. |
|
 Gy
Ihletnek örök vére lobog bennem,
Elfeledett költők hangja bátorít,
Kimondva a legnagyobb igazságot,
Igazi poétát, semmi el nem tántorít! |
|
 V
A csókod után vágyom én,
mert testem szerelem tüzében ég!
A csókod után vágyom én,
mert lelkem ölelést kér! |
|
 V
Valaki mindig rád talál.
Te is megtalálod kit keresel.
|
|
 V
S ha mindez nem elég, viheti láncaim,
bilincsbe veretve átadom vágyaim.
Guruló gyöngyöket, gyémántfény könnyeket,
csak küldjön érette...! két szerető kezet.
|
|
 V
Ezek a város fényei, megannyi fényforrás
fénypászmák az utcákon, az élet fénylőn pompás
Őrült éj, suhanó autókon tükörmontázs
Reflektorok, vörösen izzó hátsó fényforrás |
|
 V
Széttéphetetlen kötelék,
a szeretet mi köztünk él.
Életünk szépség és küzdés,
összeköt bennünket a hűség. |
|
 V
A legeslegocsmányabb hazugságokat,
A legesleglekicsinylőbbeket kiválasztjuk,
A nap folyamán. |
|
 V
Ócska kabát salétromos falon
Horpadt arc, fáradt szegénység ásít,
bár hajt ha tud, látástól vakulásig,
nem heverész molyette pamlagon. |
|
 V
az édes érzés elfagyott a téllel,
és szívemben új dalt nem fakaszt,
ha már csak szürke van, nincs több égszínkék,
s álmokba térdel be zajos ébrenlét, |
|
 V
Talán az emléke és a lelke
Találkozott az enyémmel.
Mikor utolsó látogatásakor
Beleült ebbe a karosszékbe.
|
|
 V
Látod, ez az a kert.
Nincs köztünk zizzenésnyi hely,
még az agyunk is "kiflit csinál"
és nem kell kérni,hogy átölelj.
|
|
 MM
Látszat csak a vége
Nézek fel az égre.
Tüzes Nap ég benne,
Mint kedves szemébe.
|
|
 MM
a kivagyi szél felém is
erővel jött, forgatta mit letört
mit már összehordott -
maga elől kitérni nem hagyott
összeakadtunk: |
|
 V
Álmaimba belopódzott ismét, nesztelen,
az örökké éhes, kínzó, régi gyötrelem.
Fájt. De jó volt újraélni édes kínjait.
Megpengette megint lelkem húrjait. |
|
.jpg) V
Elmentem a postára,
Vagyis a fogorvohoz,
Befizettem a csekkeket ottan,
Mintha a fogam húzták volna.
|
|
 V
A lámpák még nem égnek,
a völgyből fátyolszerűen jön elő a köd.
Elment egy újabb év,
s a verandán ülve
|
|
|
|
Ma 2026. október 17. szombat,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
