|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Könnyeim’ szégyellem elrejtem, senki ne lássa
Szívem a súly alatt megszakad bánatában
Mosolyogva mondom: meggyógyulok!
Végsőkig kitartok és küzdeni fogok |
|
 M
Azt, ami elszállt, vissza nem hozod!
Az emléket magadba zárhatod,
és sajnálhatod, hogy nem sikerült,
ha az a távolban elmerült. |
|
 M
Egy pillanat elveszítem
Elvész az a messzeségben.
Ilyen vagy te most szívemben
Benned hittem, már nincs hitem. |
|
 M
Érzésemtől félek régen,
Kimondani nem merem.
Mi a szívem nagyon nyomja,
Nem más, mint a szerelem. |
|
 M
Nyitható-csukható ablaküveg a szívem;
S nem játszik már, csupán szomorúszürke színben, |
|
 M
Epikus vagyok vagy lírikus?
Magam se tudom eldönteni.
Lehet, hogy csak egy komédiás,
Egy bohóc és semmi más. |
|
 V
Sodródsz elveszetten köztük
menekülsz tőlük, velük.
Lelked mint kiürült raktár, |
|
 M
Hajadban egyszer rózsa volt.
Kárminvörös, aprócska folt
ében sötét hajtengeren,
és akkor loptad el szívem. |
|
 MM
Idilli álom volt.
Gyönyörű valóság.
Öledben feküdtem
a Fimon tó partján. |
|
 V
Még álmodom, nem akarom elhinni, hogy vége,
Fegyver nélküli csatában, hitem pengéjének éle,
Győzelmi lobogómat kitűztem létem peremére,
Még álmodom, nem akarom elhinni, hogy vége. |
|
 M
Óh, istenem, legyen béke
már a világban,
ne folyjon több emberi vér
értelmetlen csatákban. |
|
 V
majd három rövid esztendő múltával írom le
újra neved. Felkértél, hogy vessek valamit pa-
pírra, hogy emlékként bekerüljön a könyvbe, amit majd
|
|
 V
Az Ősz mindig a füst szagát kelti bennem,
Az Ősz a leveleket rajként lelkembe hordja.
Az Ősz szomorú táncát járjuk most,
|
|
 V
Meg akaszt a csipkebokor,
Tovább menni nem tudok.
Karvajcsőrű tüskéjével
A nadrágomba harapott. |
|
 V
Lázas, forró révületben
lüktet köröttünk a világ,
hétköznapi vágyak csendjében
szinte lángot vet a nyár. |
|
 V
Ölelve porlad szét a könny az arcon,
Szép nap szívembe gyűl,
De ha nem is; legalább az érzés
Lóg a nyakamon kedvtelenül.
|
|
 V
Költészet, hogy versben, regényben, dalban
is hallható a csend az utcazajban,
vagy ellenkezőleg; csended feloldja
s szíved érinti meg egy vers, egy próza.
|
|
 V
Már gyermekként megaláztak,
a lelkemre nem vigyáztak,
ennivalót ugyan adtak,
de meg nem simogattak. |
|
 V
kedves kuzin ez barguzin
tudod hogy milyen vásott
kölyök voltam mindig hát ások
|
|
 V
Róbert Gida ugrál,
és soha meg nem áll.
– Hoppla, hoppla, hoppla, hopp! –
|
|
 M
A tojást keményítővel elkeverte
Bajuszkötöjét ebbe belemerítette.
Ettől aztán olyan hetyke bajsza lett,
hogy a falu minden lánya belészeretett. |
|
 M
Életem gyökerét rágja az idő,
ágaimba még eljut a nedű,
bár termést nem hoz a tavasz, |
|
 M
Egy márciusi hajnalon,
elindult..útja céltalan.
Fehér köd száll a határra,
fagyos pára hull hajára.. |
|
 M
Csak az én szívem
ver össze-vissza,
s egyre csak azt dobogja
- mi lesz velem. |
|
 V
jelentkezik a gyöngyvirág.
Idébb meg két sor sziklevél,
most bújtak ki a tátikák. |
|
|
|
Ma 2026. október 17. szombat,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
