|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Szó nem hangzott, csak elhaló sóhajtás,
lángot vető szívembe szapora dobbanás.
Szép este volt, talán mind közül a legszebb,
akkor döbbentem rá, te vagy a sors, a végzet.
|
|
 M
A kertben az aranyesőbokor, szikrázva pompázik,
körüldongják a méhek, zúg tőlük az egész kert.
Tulipánok szin kavalkádjával,büszkén lenézi a többit, |
|
 M
A vörös az első, élénken, akár ezernyi pipacs,
majd a sárga ível, mint a finom, érett narancs.
A citromsárga halvány, mint a harmatos rózsa,
a zöld, a puha pázsit, selymes képét hordja. |
|
 V
Uram ad, meg amit kérek
Parancsolj esőnek, szélnek.
Parancsolj az embereknek,
Hogy mindenkit szeressenek. |
|
 V
Így képzelem el én valahogyan
milyen lennél te egy nyári kertben.
Amikor a napfény örömhintve csurran,
neked csak a jó van közeledben. |
|
 M
Gyümölcsöskert,
zamatok világa,
színek, formák, vitaminok
pompás kavalkádja. |
|
 M
Ha szólnál, szólnék,
Ha kérnél, adnék,
Ha hívnál, mennék,
Ha sírnál, Veled sírnék, |
|
 V
Nincs róla túl sok képzetem
világunk mégis mekkora?
Elindulok hát nesztelen,
akár a többi jó csiga. |
|
 V
Hogy tiszteletet érdemelj
tanulnod kell még sokat!
Nem végezheted ostobán
mindennapi dolgodat.
|
|
 M
Napkeringő, Holdszonáta
Nappal és az éjszakában. |
|
 V
Szeretni tudjatok, ti gyermekek: egek alatt játszó tündérek,
Az Öreg Idő tiszavirág elhintett magvai,
Mert általatok lesz virág a világ, s lesz e félrelökött Föld szebb;
S kik életüket adták, mosolyognak a hamvai, |
|
 H
Tapasztaltad életedben,
kérges lett a jó szíved.
bántottak már sokszor Téged,
reményed már nincs Neked |
|
 Gy
napküllőkbe akadt árboc vizek pikkelyén gyalogló
kinyúl egy kéz kötél feszül farát mutatja rosszlány-hajó |
|
 Gy
Köd gomolyog a fák közt
Fantom árnyak járnak
Szűrődő fényekre
Napsugár nyalábok várnak. |
|
 Gy
Fénylőn süt a nap Szeged parkjára,
Annak is egyik barna padjára. |
|
 V
Bár legszívesebben azt tenném,
Nem könyöröghetek, hogy maradj,
Nem akarom, hogy tudjad:
Utánad csak üresség és fájdalom marad. |
|
 MM
mikor megláttalak
s érezhettem,
újra az enyém vagy.
Mindig... mindig vártalak. |
|
 MM
Arcomra sötét csorog: az este,
könnyeim lassan véresre festve,
karom görcsösen téged ölelne,
de egyre kopik a naplemente. |
|
 MM
Kelj fel lélek!
Utadnak vége messze van,
belenyúlik a magas égbe,
sírj, szeress,
|
|
 MM
Ami elveszett örökre, az az ember,
ha érdemes akkor korán kelj fel,
ne keresd hiába -
veszejtő világban. |
|
 V
nem szereted a füstöt
és igyekszem is a nagyfelhőket
másfele fújni |
|
 V
Nem lázadt kifosztott szívem,
sós csepp gördült az arcomon,
jó volt, hogy nem lát senki sem…;
macska osont egy balkonon.
|
|
 V
Miért és miért ne?
Kérdések bennem...
Miként és mennyire?
Már lassan érzem.
|
|
 V
Gyöngyös kacajom
fénylő szépségek...
gurulnak hozzád,
s ajkad válaszol…
|
|
 V
Szállj, repülj büszke sólyom,
Hasítsd a kék eget, |
|
|
|
Ma 2026. október 17. szombat,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
