|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Karöltve még egyesültök, szereted,
rád mosolyog, elfelejted bánatod,
vele együtt szép lesz újra életed,
rá hallgattál, soha nem is fájlalod! |
|
 H
Változás jött – szegény lettem…
Szerelmed még nem is oly rég
Szökőkút volt a szívemben,
S dolga volt csak „szökni” mindég. |
|
 V
Krizantémok és gyertyák fanyar illata
vegyül a leszálló,sűrű köddel.
Az éj ezernyi szemgödrében
a mécsesek vöröslő lángja
pislog túlvilági fénnyel.
|
|
 H
Mikor profilképed megláttam:
a csillogó vakut a fürdőszobád tükrében,
csücsörítő ajkaid, kidüllesztett feneked,
mint fény a sűrű, sötét éjben, |
|
 H
Álom-manó csöppnyi-lélek, berepült az ablakon
tündér-szárnyat hozott néked, édes kicsi csillagom
repülj vele el messzire, a sosem-volt szigetre
megvár téged mese-világ, játszhatsz ott majd kedvedre. |
|
 V
Figyeljünk a nagy forgalomban
a közlekedőkre,
a sebességünkre,
Mindenre és Mindenkire. |
|
 V
Te erős vagy,
kergesd el a tankokat!
Lestem őket, a kapu résein,
zúgva, morogva mentek,
sokan, nagyon sokan. |
|
 V
Felvettem tenyerembe őt,
s csak bámultam a levelet,
fürkészve, mit rótt rá a rőt
óarany foltos erezet.
|
|
 V
Nem könnyű feledni, nem könnyű feladni,
nem könnyű e földön embernek maradni.
Nem könnyű a terhed, nehezül a lelked,
látható fájdalom járja át a tested.
|
|
 V
Nem könnyű feledni ami megtörtént.
Csak úgy fátylat borítani a múltra.
Lelkem sokszor emészti a kín.
Hol követtem el végzetes hibát. |
|
 V
Attól a perctől fogva, hogy legelőször megláttam,
Telhetetlen kényszer kerített mohó hatalmába,
S folyton folyvást, szüntelenül azt suttogta fülembe:
Merülj a szemeiben ragyogó időtlenségbe. |
|
 V
Én nem tanultam mástól,
csak levelet a fáktól,
a fészket a madártól,
a sárga fényt a nyártól,
a nagy tüzet a lángtól, |
|
 V
Fent a fán a gerlepár
Cserélgeti csókját!
Már nincs levél, az őszi szél,
Elfújta nagy lombját.
|
|
 V
Ajkad szögletében
Apró mosoly rebben,
S megmártózom nyakig,
Ebben a szép percben. |
|
 V
Kísértet kastély,
sok látogató borzong,
nem lakja senki.. |
|
 V
Feltűnik nyomokban az álom,
valóság bontogatja szárnyait,
ébredez reál gondolatom,
így érzem már igaz reményit,
s megborzongok éltem játékain. |
|
 V
A napsugarak is már csak
erőtlen fényt vetnek,
az emléke itt minden a
régmúlt kikeletnek. |
|
 V
A krizantém bóbitát szellő borzolja
s rebben tova..
E1mlékek élednek s nem hagynak el soha
|
|
 V
az ágakon és gallyakon át
megszűrve pókfonál a fény
befon egy alakot a temetőn
|
|
 V
Kitakarsz az éjszakából,
ha megérint a hajnal,
lassan bontakozunk a félhomályból,
vonások nélküli arccal. |
|
 H
Érkezett a leveled, óh' istenem,
olyan régen nem voltál Te már velem,
álmaimban öleltél, el sem hiszem,
mint ahogy még eddig engem senki sem. |
|
 H
Borús az alkony, szomorú,
Bőg tenger és vihar,
Mint sirályszárny, oly villanó
A fehér víztaraj. |
|
 H
Ki tudja, meddig leszek még
a gyertyalángon innen,
talán már ma éjjel
véres lesz az ingem, |
|
 H
Hűvös légtömeg borítja a napsütötte tájat,
a holtak lelkei mind közöttünk járnak!
Velünk vannak régelhunyt rokonaink szellemei,
tarka barna falevelek zörögnek mint a lélek jelenései.
|
|
 V
Oly csöndesen mentél el, nem vártál haza,
Tárt karokkal fogadott az angyalok hada.
Fájó könnyeim lelkemre jégpáncélként fagytak,
Huszonkét év elteltével mély sebeket szaggat. |
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
