|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Szeretve élem mindennapjaink,
mindennapjaink, szeretve éled,
két szólam akkordja úgy összecseng,
mint parti homokban csiszolt kövek. |
|
 MM
Munkát keresek,
S naponta tíz-tizenöt
hirdetőoldalra is felmegyek, |
|
 V
Az érzés, hogy kevés vagyok,
nem tágít.
Itt belül, bennem lakik.
Befészkelte magát rendesen,
nem tudja kirakni senki sem.
|
|
 V
Hosszú az árnyam, lelkemre zártan
nézek, tiétek az élet, enyém a láz a hő,
ti féltek, én mint egy háztető -
nehezedek rátok- lelketekre látok.
|
|
 V
Az Ősz az Élet
Mélyülő szerelme. |
|
 MM
Nem hiszem el, hogy hazug volt a csókod,
Nem hiszem el, hogy hazudott a szád, |
|
 MM
Eső koppan a fák leveléről,
tar oldalon róka baktat át,
köd gomolyog a patak ágyából,
s nehezen a nedves föld szagától
körülölel minden egyes fát. |
|
 MM
Gyere ide Elemér!
Beszéljük meg, mennyit ér az egér!
Mit ér az egér,
ha nem különleges, fehér?
|
|
 MM
Magányod ijesztően rád szakad,
kérdésedre választ senki sem ad,
körülvesz durva szavak özöne,
átkoz a rossz, ebben van öröme,
soha ne csüggedj, bízd az örömre! |
|
 V
Életem gyönyörű Teliholdja vagy,
Bársonyod átölel minden éjszakán,
Ölembe rejtve izzó vágyamat,
Repülök tehozzád Göncöl-csillagán. |
|
 V
Kinézek az ablakomon
platánfáknak sora,
sárga levél az ágakon
oly' szép, mint egy csoda! |
|
 MM
Búsan hajtott Rasid fejet,
S a könyvre könnyet pergetett. |
|
 Gy
Mire holnap felébredsz,
Én megbocsátok mindent,
S mint egy tengernyi csillag
Fényemmel dicsérem az Istent! |
|
 Gy
Szomorú vagy, kiégett lámpa a szemed
szép remények falni járnak beléd,
bensődből a lélek messzire esett, –
farkasod oson a város peremén. |
|
 V
Elmúlt szerelem
Csak egy falevél,
Rá úgy emlékezem.
Jött, mint tavaszi szél |
|
 V
az éjjel a mindenséggel álmodtam
de az ébredés az álom alá nyom
jövök megyek teszem a dolgom
míg szabadságra nem küld halálom
|
|
 V
de a boltban IQ-t is egy üzlet ért
lett ki forinttal fizetett poénért
hősünk belátta most már minden vesztve
sok apróra váltva hígul az eszme
|
|
 V
Hiszek már Istenben,
Bár korábban nem
Így tettem,
S mert a közelségét
Nem éreztem, |
|
 V
Még láttam Őt, ott kinn a parton,
az alkony már rozsdásan izzott,
búsan suttogott Maros vizéhez,
hullámok halkan visszafeleltek.
|
|
 V
Add nekem a testedet
add nekem a lelkedet
szerelmed húrját hangoljam
s nekem zengjen éneket!
|
|
 V
A hülyeségnek nincs határa,
Be kell látnod valahára.
Ha hülye a gazdája,
olyan lesz a kutyája. |
|
 V
Drága jó Szüleim sírjához elmentem,
Szép fehér krizantémot a vázába tettem,
Mécseseket gyújtottam, szépeket,
Közben elmeséltem Nekik, mi nyomja lelkemet! |
|
 V
Szél hárfázik a csupasz ágakon,
A kezdetektől fogva így vagyon,
Éj-ködre fagyot lehel a hajnal,
Frigyre lépünk a meleg ruhával,
Parkunkon osztozunk a varjakkal.
|
|
 V
Csókod vad, mohó, és mégis oly puha,
Szerelmed perzselő örök hűség,
Mennyekbe repítő
Gyönyörűség. |
|
 V
Irgalmas csöndű, nyirkos, szürke pára.
Utak, sírok, kőtáblák – hűlt jelek
odahagyott világa.
|
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
