|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Ott, ahol még vályogházban laknak,
Ringó búzát kaszával aratnak,
Ott, ahol a rőzse füstje fölszáll,
Az udvaron a gémeskút őrt áll. |
|
 MM
A szerelem repít,
A szeretet enyhít.
Szeretet jó érzés
Ami nem kérdés. |
|
 V
Utam árnyas fák közt vezet,
gondolatban fogom kezed.
Távolban a patakparton,
tornácos ház arra tartok. |
|
 V
addig éld az életed
amíg élsz,
keresd a nevetést,
mert felvidít, |
|
 V
Reszketve ébredek sugarán a napnak.
Az utolsó illatok lassan elhagynak.
A könnyek fátyolán ezernyi színben
Világol a szivárvány a kínzó esőben.
|
|
 V
Leszakadó domboldalak
makacsul meredő
szőlőtőkéi közt megáll,
pihen pergő idő. |
|
 V
Vad leszek – rohanó hegyi patak,
mi lezúdul éles sziklák alatt.
Fegyvertelennel nem vívok
szellemi csatát, |
|
 MM
Idén ezzel az oldallal kapcsolatban megfogadom,
Lényegretörő,verses formában írom le a verseknél is a hozzászólásom, |
|
 V
Viharos szél tépi a fákat,
Zúg az erdő, retteg a sok állat
Mindenki bújik saját rejtekére,
Egy kismadárnak nem volt szerencséje!
|
|
 V
Szerelmes szavakat majd még suttogok
nem a múltból, jelenből, ha még tudok!
Bízom a jövőben, miért? Tehetem!
Azért, mert a jövő még az életem! |
|
 V
Aranyló patakba bámulnak a fák
hol apró hullámok vízzé ölelik a jeget,
zúzmarás ágak akár a szempillák
megrebbenve simogatják a szelet. |
|
 V
Építs, fess szivárványt a magasba,
Koronázd meg Nappal a mennyeket,
Fújj csillagokat az éji kasba;
Álmodj, s álmod egyesül majd veled. |
|
 V
Szánalmas kellékek között bukfencezünk
Lázasan teszünk-veszünk,
Móka s önfeledt vigyor az életünk. |
|
 V
Füst karikák.
Álmatlan éjszakák.
Hamvadó parázs.
Elmúlt a varázs. |
|
 MM
Miért félsz olyantól, mi nem létezik?
A gondolat, pont e-képpen teremt.
Aztán mikor hozzád megérkezik,
nem érted, miért történik veled.
|
|
 V
Mancsod a kezemhez nyújtottad,
Velem voltál minden pillanatomban,
Játszódtunk egymással,
Kint az udvarban, |
|
 V
A semmiből bukkantál elő hirtelen,
Csodálkoztam, hogy ilyen e a véletlen,
Akkor megállt az idő egy pillanatra mindenen,
Éreztem, ahogy sétálsz bolondos szívemen. |
|
 V
Nehezen jönnek ajkamra a szavak,
pedig ezerszer átgondoltam már,
mit mondok majd, ha egyszer azért maradsz,
hogy közöld velem, betelt a pohár.
|
|
 H
Kél a nap, megyek a kertbe,
Térdre roskadok,
Szerelemről énekelve
Irtom a gyomot.
|
|
 H
Egy vége a száz szónak:
Alig több, mint egy hónap. |
|
 MM
Üllőhely az nincsen, állni alig lehet,
Zsúfolt villamoson ez szinte élvezet.
Kinn a heves eső az ablakot mosta,
Itt benn a lábamat valaki taposta. |
|
 MM
Nem vagyok egyéb, mint rossz íz a szádban,
múltnak asztalánál keserű falat,
fehér napjaidban az egy tisztátlan
benned rózsaként meghervadt gondolat. |
|
 MM
Nézd, a csillagok fák hegyén ülnek,
a Hold arany testével kéjeleg,
Maros medrén kanyargó hullámok,
égre simítják örök mosolyod. |
|
 MM
Varázslat volt a meghitt pillanat,
óceán mélyre süllyedt sóhajunk.
Minden mi szép, csak emlékkép maradt,
s ha jő a hajnal, mindketten meghalunk. |
|
 V
Egy megsárgult levelet szorongatok kezemben,
Lassan olvasva tartalmát, emlékek jutnak az eszembe.
A levél, amit kedvesem nekünk írt, s itt hagyott,
A múlt emléke, amit az élet, ránk rakott. |
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
