|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nem sokáig olvadozhatott,
Mert egy nagy pofont kapott
Ahogy meglátta a nő férjét.
Ezen nem is csodálkozott. |
|
 V
Így vagyunk mi is, tudom.
Szertünk, azután bántunk.
Egymást akarjuk birtokolni,
mikor a tavaszra vágyunk. |
|
 V
hintázó lámpafényben
szállingózó hópelyhek
a fehér takaróba bújt utcákon
kirajzolódott lábnyomok
|
|
 V
Még itt lapul kertben, az ősznek a rőtje,
mert nem pusztult még el e’ összes levél,
csak bambulok mindig a zöld-keki rácsra,
már nem nézném - ég vele - semmit se ér. |
|
 V
Kívánok neked boldog szülinapot,
És melléje nagyon sok jót,
Legyen akkora az életkorod
Hogy Dönts világrekordot,
|
|
 Cs
Jégvirágok nyílnak
Ablakodhoz hívnak.
Szemem ablakában
Most van olvadóban. |
|
 Cs
Vigyázz ha két ölelés közt
A napok percözönébe számolni kezdünk
Elvész minden, minden ami szép
S víz viszi sodorja szerelmünk kövét |
|
 Cs
Tengerek mélyén, őshasadék,
Megkövült kőben holt hagyaték,
Útvesztő ködben mézcsigaváz,
Barlangot épít csöppben a máz. |
|
 V
Voltam apátlan hadiárva,
akit az anyja felnevelt,
s komolyan aggódott amiatt,
hogy belőlem milyen férfi lehet. |
|
.jpg) V
Baromfiudvarban tyúkok kapirgálnak,
kendermagos, vörös tollruhában.
Peckesen lépdel a kakas,
fényes farktolla van , nagy vörös taraja
|
|
 V
Én akkortájt még nem értem föl ésszel,
hogyan bajlódok majd a nagyfűrésszel,
a jó tanácsot csak szememmel lestem,
a jó szó elfúlt megkeseredetten, |
|
 Cs
A Létnek szavai
csengnek vissza bennem.
Volt, hogy féltem, mi lesz!?
Ha majd el kell mennem. |
|
 V
Rátapad férfiak mohó tekintete
Blúzok alá bújik fürkésző szeme
Szívesen rögtön le is vetkőztetne
Kíváncsi mit rejthet az elfedő kelme |
|
 V
Elvarázsolt meseország
most már tudod, nincsen
mesélhetünk, el is hisszük
szinte minden szinten. |
|
 MM
Tépte a Tél a kis otthonomat reggeltől idáig;
Réseken, ablakon át hordta a szél a havat.
|
|
 MM
Mikor hideg homlokodról kezemmel töröltem
a gyöngyöző, fájdalomtól éledt izzadcseppeket,
s néztem arcod, a férfit, kit egykor szerettem -
azon gondolkodtam : miért nem adtunk boldog életet ?
|
|
 V
hogy marj bele bamba
szerelmes agyamba,
s ezerszínű kincsét
kacagva Te hintsd szét. |
|
 V
Neved napja van, Mama, s én köszöntlek,
Mióta csak az eszemet tudom.
De most nem csókkal, nem is ajándékkal,
Elmélkedéssel – hosszú múltadon… |
|
 V
Szürke fénytelen arcát nézem
Megritkult, fakó ősz haját
Miközben suhannak a percek
Idő tovatűnt gyorsvonatán. |
|
 MM
Éljük életünk s járjuk utunkat,
Olykor göröngyös, s kutatjuk múltunkat.
Mindenegyes utat, cselekedet övezi,
A helyes utat, mindig, dicsőség kövezi.
|
|
 MM
Lassan múlik bánatom,
Volt az a lány, többet,
nem látom.
|
|
 V
Könnycseppeket hullatott, mint öröksíró bánateső.
Alant egy pegazus: hullócsillag-álmokat kereső,
Kőkobak-szirten, száradó fűben, haldokló fa alatt
Csillogó tükörszemekkel bámulja a csillagokat; |
|
 V
Nem számít a hideg tél zordsága
Míg lelkednek melegít jósága
Dermedhet a fénylő jég
Míg mosolyod ajándék
|
|
 V
Rám is ugrott,
Puszit adott,
Viszonzásul Tőlem
Ölelést kapott.
|
|
 V
Hosszú évek sok ezernyi perce
terhelé már Létünk szekerét.
Emlékezni csak a Szépre kéne
legyen a rossz,mi múltba vész. |
|
|
|
Ma 2026. október 13. kedd,
Kálmán napja van.
Holnap Helén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
