Napkorong

Én akkortájt még nem értem föl ésszel,
hogyan bajlódok majd a nagyfűrésszel,
a jó tanácsot csak szememmel lestem,
a jó szó elfúlt megkeseredetten,
de fűrész sikkant, mint az Isten átka,
s a rönk friss csonkját sikongatva vágta,
én húzogattam – parancsra – mint félholt,
a hó csikorgott, ujjzsibbasztó tél volt,
mi húztunk-vontunk egy ritmust apámmal,
a fűrészpor közénk ült nyers szagával,
s hogy megszolgáljuk délig az ebédet,
úgy álltak eggyé szívemben a részek,
hát nyűttük, raktuk, gyűlt a kugli halma,
az új rönköt már csak a dac akarta,
s a sárga porból olvadt csíkok nőttek,
kiszusszantották duzzogó erőmet,
és én mint végső darabot a százhoz,
úgy segítettem kezem a világhoz.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - február 16 2012 09:58:42
Kedves Mityka!

Nem sok olyan dolog van, amit ki ne próbáltam volna, mert a szükség rávitt. Ahogy a szecskavágás, a fafűrészelés, a répadarálás, a tehénfejés, úgy az állatok etetése, itatása, trágyázása is "osztályrészem" volt, már kora gyermekkoromtól fogva. Köszönöm, hogy sok olyan ház körüli munka-menetről megemlékezel verseidben, amelyeket én magam is nagyon jól ismerek, és én sem felejtek el!

Szeretettel: Zsuzsa

reitinger jolan - február 16 2012 10:23:23
Jó munka volt, annyi bizonyos. Miután mi hárman voltunk lánytestvérek, apámnak mindig hiányzott egy fiú, így néha úgy nevelt, mintha azok lennénk, ezért sok mindenre megtanított, többek között fűrészelni is.

A favágás jó dolog, edzésben tart, legalább 6x melegít, míg hamuvá nem ég.
Kivágás, fűrészelés, aprítás, felpakolás, behordás, tűzrakás, és végre elégetés, melegedés