|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Tavaszi kertásás közben,
Becses órám elvesztettem.
De az is lehet, hogy útközben,
Mikor reggel vásárolni mentem. |
|
 MM
Gyenge földünk, erős várunk,
Egy életünk, egy halálunk,
Immár véget ért a tél;
Mi se lehetünk rosszabbak
Senkinél. |
|
 V
te voltál a lelki virág
szívemre hull arcod szirma
s mert a mennybe fel vagy írva
Vésztőn szegényebb a világ
|
|
 V
Ugrat ő engemet, hogy véle nevessek
feledjek szurkálást és testi sebeket
célját, ha elérte, virgoncul felelhet:
előre megmondtam, anyám nem szenvedhet! |
|
 V
szatyor az élet szúette sziluett
felbukott a nap most született
gyenge lábakon áll mint a szék
amelyben úgy érzed magad |
|
 V
Patak partján keskeny út,
kanyarogva rétre fut.
Megtorpan egy tölgy tövén,
öreg a tölgy, törzse kövér,
|
|
 V
Miféle játék ez, kik játszanak velem,
A türelmem fogytán, az igét kérdezem,
Van-e még célom,
Vagy csak elvagyok, |
|
 V
a Napot
pedig felhő takarja,
ezért visszabújok a
jó meleg ágyba. |
|
 V
A természet újra ruhát öltött,
Itt a tavasz, újra beköszöntött.
Virágba borítja a világot,
És életre hívja a virágot. |
|
 V
Nádas toklász-bozótjából
Tar égerág nyúlik égre,
Fakósárgán csüng a fáról
A napkorong halvány széle. |
|
 V
Te vonzod a szívem egyre,
Te kergeted szerelembe.
Te vagy virágom, csillagom
S bújsz hozzám minden hajnalon. |
|
 V
Nekem álmodod jácint illatát
barka vesszőjének nyíló rügyét
gyöngyvirág kelyhében hajnal cseppjét
fenyő ágon pacsirta trilláját |
|
 V
Ne feledd a csendes eget,
Mert itt a földön halk a pillanat,
S a földi pillanat oly rövid,
Mely villámként elszalad.
|
|
 V
az ég világos arcán
két csillag kék-sötéten
északi fény aranya serken
s kipirul résnyi ajkán
|
|
 MM
Lenn zöldek, fenn kékek
középen fecskéket
ölel a fény,
|
|
 V
A falombok sűrűjében
dalolnak a madarak
A felhők habjai közt
átsütnek a sugarak
|
|
 MM
Szeretlek, mert szebbé teszed
az életem
Szeretlek, mert elűzöd
a félelmem. |
|
 MM
Én még bízom abban, hogy van közös jövőnk,
De a hitem megrendül ha vele látlak.
Testem lassan átadom az örök magánynak |
|
 V
Karjaidba vettél,
Csókoltál, öleltél,
Annyira szerettél,
Oly boldoggá tettél! |
|
 V
Rád gondolok minden este,
rég elmentél, messze, messze...
Álmaimban rád találok,
nincsen arcod, sosem látlak.
|
|
 V
Mennyire vágytam a hangra,
Töredéknyi kis dallamra,
Bevilágítaná lelkem,
Messzire visz, s nem enged, |
|
 V
Hazajöttem,
Az ajtót kinyitva észrevettem,
Tutyika hadban áll egy darázzsal,
Reménykedtem, a történet nem végződik bajjal, |
|
 V
Szürke, gomolyfelhős odafenn az ég,
és idelenn minden oly lehangoló; –
még ha ki is villan néha egy kis kék,
akkor sem hisszük el, lehet-e még jó? |
|
 V
Bús felleget nyaldos e vöröses láng;
Közben marcona, fekete füstjele,
Mintha kérdően régmúltnak üzenne:
Váljon hamuvá koruk őrzője tán? |
|
 V
Fekete-fehér költemény
Ballada vagy népmese.
A költő fantáziája,
Sasok szárnyalása |
|
|
|
Ma 2026. október 13. kedd,
Kálmán napja van.
Holnap Helén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
