|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
A nagy világnak zúgó, vad zajában
egymásra találtunk ő meg én.
Azt hittem akkor, örökké tart az élet,
a boldogság enyém marad soká, |
|
 H
Nem akarom túl komolyra
venni versem hangulatát,
köszöntésül feleségem
majdnem sütött Neked tortát. |
|
 H
Ezer éves emlékek mélyen fekszenek
elfeledve, takarják a leplek
Bárgyú mesékkel tömték a fejedet,
hősök lettek ott hol nem is volt ütközet
|
|
 V
Egyedül vagyok,
s a magány hideg takaró lelkemen,
jeges ujjakkal törlöm le
forró, fáradt könnycseppjeimet. |
|
 V
Legyél lelkem bársonyszirma, selyem bokrétája,
Éji dallam csendüljön, szíved ritmusára.
Zúgó patakomnak csörgedező ága,
Lelkünk gyöngyfüzére, összefonódása. |
|
 V
Vénülő csontú Szerelem,
Lassul a futás; |
|
 V
Szélből jött a semmi, erdőben süvített ki.
mélybe nyugvó kósza álmok, lelkét oldotta ki.
Párásság reményben, köddel, nincsen hitem,
tarka ragyogásnak, fénye szelét viszem.
|
|
 V
Névnapod lesz, kedves Bódog,
valld be nekem őszintén:
bódogtalan vagy, vagy bódog?
Legalábbis úgy, mint én… |
|
 V
Jaj,hogy akarom és hogyan égek,
Csókolni tudhassam
S meghajoljak
Súlya alatt a szenvedésnek. |
|
 V
„Ó, Ciceró, aki szent neveden viseled ma is azt az
étket, amit magam is próbálok ebédre kifőzni!
Légy kegyes, és ha megengedi kedved, légy a segítőm!” |
|
 V
Szótlanul a küszöbömön álldogállsz.
Tudtam, hogy egyszer rámtalálsz.
Te vagy az, te -libabőrös hátamon- hideg fuvallat.
Nem mondtad, hogy baj van, csak tekinteteddel sugalltad. |
|
 V
Egy mécses imbolygó lángja,
egy néma fedetlen főhajtás,
részvét és mélységes tisztelet! |
|
 V
Az éjszaka örök vándora,
udvarában csillagok sora,
körötte szerteszét sziporkázva |
|
 V
Ködfátyolban bujkál a téli utca fénye
Lábak koppanása már régen aludni tért.
Szobába surranó ködfátyol függönyt lebbent,
magával hozza az utca szürkébe burkolt fényét. |
|
 MM
Tégy boldoggá, csak mégegyszer.
Ölelj át forró szerelmeddel,
Ne menj úgy el, mint egyszer régen,
Azt sem tudta, hova mentél el! |
|
 V
Koldus az út szélén,
Posztol, elhagyottan,
Rongyain üldögél,
Ereje, fogytán van.
|
|
 V
Sokszor mondtad, én vagyok
a napsugarad a forró nyárban
Virágot hoztam az őszi hervadásban |
|
 V
Azúrkék felhők fölött,
Szárnyalni karjaid között,
Elolvadni ajkaidon,
Elringatni vágy vánkoson, |
|
 V
Szépen nyíló sárga lélek, rózsának harmata,
nyisd meg a szíveknek lelkét, fellegek záloga.
Mutasd meg ajkadnak, gyöngy tiszta mámorát,
hogy lelje meg vágyaknak, hófehér mivoltát. |
|
 V
A parti fák alatt, a bús magány tanyáz,
a vén pad árva, hó takarja - ráfagyott,
befedve csendbe, mind a régi bánatot,
s jegekbe zárva láva-nyári éjszakát. |
|
 H
Gyönyörű a liget ahol álmodom
nem, zavarja a csendet a zúgó patak
Te ott vársz rám a túlparton
kiáltasz, de nem hallom szavad |
|
 H
A pipacsok bevérzik a nyarat,
A nyár meggörbíti a zöldet,
A búza szárát ...
Ami kettészeli a meleget.
|
|
 V
Tóba fagyott,
hold és az ég,
mit elhagyott,
befogad a jég. |
|
 V
Kezed olykor megsimít.
Én is Hozzád érek, megérintelek,
de mint a szellő tétován fut az érzés tova a végtelen felé.
Ölelésedbe arcom belesimul, lebegek a csendemben. |
|
 V
Szédületes vágtát
hímes réteken...
Lüktető menetelést
szélfútta végeken. |
|
|
|
Ma 2026. október 10. szombat,
Gedeon napja van.
Holnap Brigitta, Gitta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
