|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Rohan az idő,
nap és éj elsuhan
Fáradtan járod utad
Ábrándok, álmok? |
|
 V
Dércsípte arc - maszk,
hófödte némasága.
Hűs napi életharc,
gondtalan magánya. |
|
 V
Fáradt vándor vánszorog,
romlott részeg tántorog.
Vándor néha megpihen,
részeg zuhan, elbillen. |
|
 V
Lélekdalom, ha elapad,
ki ölel majd fák kérgén bút?
Ki vigasztal megfáradt fiút? |
|
 MM
Lassan lenyugszik a Nap.
Közeleg az Alkonyat.
A Lelkem háborgása
felemészti hangomat! |
|
 MM
Fehér hóban, vörös nyuszi,
Esdeklően, kezem nézi,
Kikaparok pár virágot,
Melyet mohón, meg is rágott. |
|
 V
Szavak helyett hang rezdüljön, arcodra mosoly üljön.
Fájjon minden mi szép volt.
Érezni szívembe markoló édes elcsukló szavaid,
Elnyűtt sorsunk megérteni, feltápászkodva újra élni. |
|
 V
Annyira szép, de annyira,
a fákon gyönyörű újruha,
derekukat mint fagykabát,
a jégnek burka fonja át.
|
|
 V
Halovány égképen, szürkülő égbolton,
felsejlik a hóvirág, tavaszt váró módon.
Minden csengő tél muzsika, hatalmas álomban,
várja a kincseit, nyíló koszorúban. |
|
 V
Alszik a világ
Hókristályos éjjelen
Fáznak az álmok |
|
 V
S te kéklő búzavirág,
pitypang udvarhölgyeid,
és pipacs koszorúid,
közt, rétem csodálatán. |
|
 V
Nem magamnak írok, hanem Neked
fájdalmamat adom versemnek
Cipeljed terhemet, ha olvasod
az én bánatom a Te bánatod |
|
 H
Emlékszel legelés közben,
Mikor én akartam és te nem akartad,
Szorgalmaztam és kértelek,
S te jó tehénként meg is engedted. |
|
 MM
Valahol a világvégen
magányában, ordasbőrben
élt a halálraítélt angyal...
|
|
 V
Szívem, ha megszűnne dobogni,
Ki fog érted imádkozni?
Álmodat ki őrzi éjten éjjel,
Ki keresi kedved szenvedéllyel? |
|
 V
Kereszthez ér
felnéz a vándor.
Sors-gondja válláról leszakad. |
|
 V
Erdő, erdő, jól megfáradt Tőserdő,
Januárban friss hó alatt szendergő.
Az ősz eldugta szikrázó fényedet,
ködfátyol simogat, s a hűs szellő.
|
|
 V
Megy a szamár juhászon,
kalimpál a lába,
erős legény a juhász,
szamár súlya mázsa. |
|
 MM
álltam már szabadon, vérfoltos falakon,
a tündöklő fényben kicsit még vakon.
De szabad vagyok! Ezt biztosan tudom!
Láncok nélkül állok magas szirtfokon! |
|
 V
Szívemben csendet hoz a ma
Hallgat a téli éjszaka
Magányos éjjelemen
emlékeim rejtegetem |
|
 V
Őrzöm arcodat,
őrzöm hangodat,
most már csak az álmomban
szólíthatlak,
|
|
 V
Tavaszt remélek szépséges egedre,
vörös rózsáimmal borítom fénybe,
gyönyörbe fordult lágy bársony szirmai,
vigyázzák utad, illat rétegei. |
|
 V
Hópelyhek közt szállva, újra álmodom,
Holdfény sugarára leplem rádobom.
Gyönyörű leszek ma Néked, kedvesem,
hókristályruhámat végre felveszem. |
|
 H
Fázós tájra teríti a tél hókabátját
Talpam alatt ropog a fehérség
Szeretem a tél némaságát
A csendben még itt a békesség |
|
 H
Kamilla januárban, nyílik a szív napsugárban,
könnyű szellő simogatja, érdesedő vállam.
Levegőből, lánykéz érintése, simogatott meg,
hirdeti a sok jót, egy angyali sereg.
|
|
|
|
Ma 2026. október 10. szombat,
Gedeon napja van.
Holnap Brigitta, Gitta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
