|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Írisz hangját vélem én
kiszűrni e földtekén: s
kottáját fényt ültető
szerelme fátyol - dalának. |
|
 V
Hűlt helye a téli hónak
Vége van a februárnak.
Süt a Nap a szürke rétre
Nem emlékszem csak a szépre. |
|
 V
Bár bennem éltél mindig, én mégsem láttalak:
Ha mosollyal áldottál, kulcsra zártam szemem.
Volt búbánat, öröm, könny és kétely és harag,
S mégis... mindig, mindig itt voltál velem.
|
|
 H
Ha jönnél forró nyárban,
A réten át, a réten át,
Rád teríteném fátylam,
Öleljen át, öleljen át.
|
|
 V
Álmatlan éjszakáimon
csukott szemmel álmodozom.
Emlékeimen merengek,
jövőmet nem tervezgetem. |
|
 V
Már annyit hazudtam Neked,
hogy nem szeretlek, de ne hidd el.
mert nem igaz, halálosan szeretlek! |
|
 V
Megfagy a szó ajkaimon, dermesztően sajog.
Hullámok közt vergődve mondd hová juthatok?
Haldoklik a remény, fogaim közt vacog,
Kicsúszik lábam alól a talaj, de el nem futhatok. |
|
 V
Nem köszönöm,
hogy itt lehetek,
bebizonyítom,
hogy itt a helyem.
|
|
 V
Az éjszaka titkainak
égi mécsesek utat mutatnak,
a hajnali láthatatlanság rejtegeti,
a nappal karjában ringatja, |
|
 V
Megtört szívvel búcsúzom,
azoktól kik valaha ismertek.
Addig éltem, míg reméltem,
de elvesztettem minden hitem, |
|
 V
Depresszió láncra verte lelket,
Ablakon a fényre, már ki nem tekinthet,
Sötét, dohos kamrában húzza le a mély.
Hol van a lázadó személy? |
|
 V
Sok szegény-legénynek, keserű a sorsa,
Temérdek a tennivaló, vár rájuk a munka.
Pirkadattól-napnyugtáig nem áll meg a sok kéz,
Vasakarattal mennek, amíg a dolog nincs kész. |
|
 V
Csodás régi szép pillanat
Mind-örökre nálam maradt
Nekem adtad önzetlenül
Emlékemben elcsendesül |
|
 H
Fohászok szálltak a szürkülő égbe,
Puha vatta felhővé foszlottak, tört kékségben
s visszhangzott a csend az éjben
|
|
 H
Történt minap, valahová
utazok a villamoson;
egy ifjú hölgy mellett állok,
ül, és néz ki az ablakon. |
|
 H
Felhőpamaccsá lettek a ködök;
A Tél elmúlik, de a Lét – örök.
|
|
 H
Kint még süket füle van az éjnek,
Fátyol vékony levegőt hozok
S ahogy az ajtón belépek
Kialvó gyertyaláng füstje motoz.
|
|
 MM
Szívem minden dobbanását neked adom,
cserébe nem kérek mást,
csak szeress engem nagyon! |
|
 H
Neked a kétszer kettő,
már évek óta öt,
negyed kétszeresén
kezedben sír a fél,
|
|
 H
Tekintélyed elárulták,
megcsalt mind az,
kiben bíztál ! |
|
 H
Néha a haragom úgy versbe írnám
De tudom, a papíron csak pacsmagolna tintám
Mert ez az érzés megbénító méreg
S ha le is írnám szóval, úgyse értenéd meg |
|
 V
csak ölelni volna jó,
s álom bár a párnám, puha, mint a hó,
messze csillagok alatt, |
|
 V
közeleg a végállomás,
nem kísérnek, nem vár senki
utazom. |
|
 V
Álló tó vizében lakik a béka,
Körbeveszi magát a saját árnyéka.
Kidülledt szemmel illegeti magát,
Abban leli örömét, s figyeli képmását. |
|
 V
Léted hajlatába begörbülnék
és suta mozdulattal-gondolom
lelked kabátjáról a sötétkék
gallért majd körbe legombolom |
|
|
|
Ma 2026. október 10. szombat,
Gedeon napja van.
Holnap Brigitta, Gitta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
